További kellemes ünnepeket!
Airi&Reiko
Karácsonyi különkiadás
Felvirradt a reggel. December 24-e reggele. A hó halkan szállingózott odakinn. Csak a nap bágyadt fénye fenyegette őket gyengén, elolvadásuk halálával. Hitsugaya csillogó szemmel nézte e tájat egy kekizöld pulcsiban az ablakban támaszkodva, mikor kinn a melankóliát megtörő csörömpölés zökkentette ki képzelgéséből. Kisietett a szobából és a folyosón toporgó Airit látta meg, kartondobozokkal a kezében. A földön jó pár karácsonyfadísz gurult szanaszéjjel. A lány egy rövid piros ruhát viselt, fehér szőrmével. Mintha csak a Mikulás szexi segítője lett volna. Toushirou már megszokta hogy nem egy csendes fajta szőke lakótársa, ezért most is mosolyogva kérdezte meg tőle hogy segíthet-e valamiben.
-Áh nem akartalak ezzel zaklatni téged- mondta zavartan, miközben próbálta összeszedegetni az elgurult gömböket, és egyéb díszeket.
-Pedig igazán szólhattál volna hogy segítsek- mondta és a fehér hajú is lehajolt egy-két díszért. Aztán felkapott egy kartont és elindult a lány mögött az előszobába. Nagy meglepetésére ott egy hatalmas fenyőfa terpeszkedett még csupaszon a cserépkályhától nem messze. Hitsugaya nyaka majd kitört mire végignézett az örökzöld szépségen, és akarva akaratlan tátva maradt a szája.
-Ez…gyönyörű…
-Örülök hogy tetszik…- mosolygott a lány is.
-Ezt…mikor?
-Segítettek behozni ne aggódj. Csak a feldíszítés maradt az én reszortom.
-Még sosem láttam ekkora fát.
-Nem tartottátok régen a karácsonyt?
-De…régen…nagyon régen…mikor még kicsi voltam…egyszer kétszer volt karácsonyom.
-Hát most is lesz karácsonyod- mosolygott rá Riri szomorkásan.
A fiú csak haloványan visszamosolygott majd hoztak együtt egy létrát és együtt kezdték el a fényes díszeket a fára aggatni. Közben sokat nevettek egymás szerencsétlenkedésein, például mikor Hitsugaya leesett a létráról és beletekeredett az aranyfüzérbe. Airi csengő nevetése még inkább csak zavarba hozta, de gyorsan kikecmergett kis csapdájából és minden ment tovább.
Airi gondolatai eközben megint Grimmjowra terelődtek. Elképzelte, hogy milyen lenne a kékséggel tölteni ezt az összebújós ünnepet. És vajon Grimm hogyan tölti a karácsonyt? Airi teljesen elkalandozott, és arról álmodozott hogy a fiúval tölti az ünnepet, mikor két gyönyörű türkizkék szem kizökkentette álomfoszlányaiból.
- Már vagy hat díszt ugyanarra az egy ágra aggattál… Airi- mondta Toushirou selymes hangon. A lány meghökkent helyes lakótársa közelségén, majd megrázta fejét és rendezte a fa felöltöztetésén ejtett hibát. Miután végeztek az ünnep egyik legnagyobb jelképének kidíszítésével, a lány Hitsugayához fordult.
-Nagyon köszönöm a segítséget. Este még összeülünk rendben? Tegnap sok mindent készítettem vacsorára. Most Reikoval fogok találkozni, de majd jövök- már magára is tekerte a sálját.
-Rendben van…én itt leszek, nincs kihez mennem látogatóba- mondta a fiú cseppet sem szomorúan, hiszen nem akarta, hogy úgy tűnjön, sajnáltatja magát vagy ehhez hasonlók. És a lányt sem akarta maga mellett itthon tartani. Airi erre csak odament és nyomott egy puszit a fiú arcára.
-Boldog karácsonyt Touhsirou!- mondta mosolyogva majd kilépett az ajtón.
A fiú ott állt egyedül a szépen feldíszített lakásba, és szája mosolyra húzódott.
Boldog karácsonyt…Airi…
A hatalmas, ünnepi hangulatban kivilágított ház ablakain beszűrődtek a nap első sugarai. Reiko izgatottan nyitotta ki szemeit, majd az ablakhoz rohanva csodálta az éjszaka alatt leesett havat, amely azóta is szállingózott. Aztán arra gondolt, hogy nem e keltette fel Ulquiorrát, mikor lehervadt arcáról a mosoly. Belé ütött a felismerés, hogy a fiú elment otthonról miután bevallotta az Ichigoval történt dolgokat, s azóta vissza sem tért. Mégis reménykedett benne, hogy aznap este hazafog jönni, s mindent helyrehoznak.
A vöröske gyorsan felötözött, hiszen még ajándékügyekben akart a városban eljárni, mielőtt találkozik Airivel. Mielőtt becsukta maga mögött az ajtót, még vetett egy utolsó pillantást a nappali közepén álló feldíszítetlen örökzöldre, s mosolyogva képzelte el milyen gyönyörű lesz este.
A belvárosba érve egyből a bevásárló negyed felé vette az irányt, ahol kedvenc ajándékboltja volt. Betérve a kis üzletbe, megszólalt az ajtón lévő kis csengő, majd a lány orrát megcsapta a fenyőillat. A polcokon különböző méretű, csillogó hógömbök, mikulás figurák, szebbnél szebb nyakláncok, CD-k, s vicces ajándéktárgyak százai sorakoztak. Rei határozott léptekkel vette el már előre kiszemelt ajándékait, mikor a vele szemközti sorban egy ismerős alakot vélt felfedezni. Hosszú, fekete bőrkabátját derekán egy ezüst öv fogta össze, hátközépig érő vörös haját copfba fonva viselte.
Reiko boldogan odafutott hozzá, majd megkopogtatta vállát.
-Heeee? - fordult hátra megleptten a fiú, majd mandulabarna szemei megragyogtak az üzlet káprázatában. - Áhh, Reiko! - húzodott vigyorra a szája. - Örülök, hogy látlak. Te is az utolsó pillanatban szoktál ajándékokra vadászni?
- Neeeem! - tette kezeit tiltakozóan maga elé. - Én már rég tudom mit szeretnék, csak most volt időm megvenni...- nézett nagy szemekkel a fiúra. - És te? Kinek veszel ajándékot?
-Igazából..-mosolygott szomorúan Renji- édesanyám sírjára veszek koszorút. Amióta meghalt, nem ünnepeljük a Karácsonyt. Apám azt is a kocsmában tölti.
Reiko elkeseredett az imént hallottakon, majd hirtelen huncut mosolyra húzódott szája. Megölelte a fiút, és alig halhatóan azt mondta: ma nem töltöd egyedül..
Aztán elrohanva még visszakiáltott a fiúnak egy BOOOLDOG KARÁCSONYT s kifizette az ajándékokat.
Renji értetlenkedve nézett a lány után. Nem tudta mire vélni a hirtelen felindulást, mégis melegséggel töltötte el szívét a vöröske ölelése, s akarva-akaratlanul vigyorogva indult el a pénztárhoz.
Miután Airi végigsietett a hófödte utakon, megpillantotta a belváros feldíszített épületei között azt a pizzázót, amit a bátyja vezetett. Belépett az ajtón, és megpillantotta Reikot az egyik asztalnál. A lány mosolyogva integetett neki, majd Airi mögé pillantott és mosolya kicsit huncutabb stílusba váltott. Riri átnézett a válla felett, és Hisagit vette észre, aki egy földig érő elegáns kabátot viselt, felhajtott gallérral. Elindult a lányok felé, a szőkeség pupillája kitágult. A hely bárpultjai végig voltak lógatva gyönyörű csillogó füzérekkel, a zene is borzasztó hangulatos volt, a fények csak úgy csillogtak a fiú koromfekete szemeiben.
- Boldog Karácsonyt Airi- mondta a lánynak édes hangon mikor odaért hozzá, és egy kis takaros csomagot nyújtott át a lánynak. Az csodálkozva nézett rá a kis ajándékra majd egy köszönöm hebegése közben óvatosan elvette a fiútól azt. Mikor kibontotta egy pár fekete csipkés combfixet talált benne. A lány fülig vörösödve nézte az ajándék tartalmát, majd értetlenkedve a fiúra pillantott. Annak sármos mosolya még hatásosabbá tette a pillanatot és laza hangvételben annyit mondott:
- Legközelebb ezt akarom majd rajtad látni.
- Te…perverz - nézett a fiúra mosolyogva - köszi, még máskor is jól jöhet. Hisagi csak a szemét forgatta a lány vissza válaszolására, majd leültek Reiko mellé. A vöröske tapsikolt mikor meglátta barátnője ajándékát.
- Nagyon dögös ajándékot kaptál!- mondta mosolyogva. Már mindent tudott a kapcsolatukról. Hisagi nevetett a lány reakcióján majd elment a pulthoz kikérni valamit.
-Nem merem oda adni neki az ajándékomat…- szólalt meg akkor gyorsan Airi, amikor hallótávolságon kívül tudta a fiút.
-Te is vettél neki valamit?
-Igen, de nem nagy dolog…
-Hát add oda bátran!
-Féleeeeeek!- szorította össze szemeit.
-Már késő mert itt van- halkult el Reiko, és abban a pillanatban Hisagi vissza is ért három forró csokival a kezében. A lányok megköszönték neki, majd Reiko bíztatóan barátnőjére nézett. A lány sóhajtott egyet majd a fiú felé fordult.
-Én is hoztam neked valamit- mondta és megköszörülte a torkát. Hisagi aranyosan nagyra nyitott tekintettel a lányra nézett. Airi átnyújtotta neki a dobozkát, Shuuhei pedig vadul nekiesett a kibontásának, mint egy kisgyerek. Abban egy szegecses nyaklánc volt. A fiúnak borzasztóan tetszett a rockeres stílusú ékszer, és azonnal a nyakába is rakta a feszes bőrpántot.
-Mostantól le sem fog rohadni rólam- mondta mosolyogva- köszönöm- azzal nyomott egy puszit Airi arcára.
-Helyes…ez a jelképe annak, hogy pórázon foglak tartani- mondta a lány huncutul. Hisagi arca kicsit kipirosodott, de csak nevetett a dolgon halkan.
Reiko mosolyogva nézte barátai beszélgetését, amikor valaki hozzáért vállához. Hátrapillanatva Kurosaki arcát vélte felfedezni.
-Heej Ichigo, hát eljöttél! - vigyorgott rá Hisagi.
-Ki nem hagytam volna - viszonozta haverja mosolyát.
-Hééé,hé,héé..így mellékesen.. ti honnan tudtátok, hogy mi pont ilyenkor, a mai nap folyamán itt leszünk?- nézett rá Shuuheire gyanakodva Airi.
-Tudod, jóba vagyunk a báttyáddal, és ezt ki is használva..
Ne is folytasd, most már mindent értek..
-De gondolom veletek ugyanez a helyzet..elvégre Nicolas pontosan tudja mikor van itt fellépésünk, tehát..
-Khhmmkhmmm inkább beszéljünk valami másról..!-vörösödött el Reiko ,amire Ichigo szelíden elmosolyodott
-Hát akkor..odaadhatnám az ajándékom - vett elő mosolyogva a kabátja zsebéből egy aprócska bordó színű, aranymasnis dobozt. - Boldog Karácsonyt!
Reiko meglepődve nyúlt a dobozkáért és halkan megköszönte. De még mielőtt nekilátott volna kibontani, átnyújtott Ichigonak egy nagyobb méretű csomagot, amire ő elképedt. -Én is gondoltam ám rád..-pirult el a lány.
Ichigo izgatottan esett neki az ajándék kibontásának, majd mikor meglátta a tartalmát szemei csillogni kezdtek.
-Wooow! Egy új gördeszka! Már pont venni akartam egyet! Köszönöm, Reiko! - nyomott egy puszit a lány homlokára. - Most te jössz! - noszogatta.
A vöröske óvatosan felnyitotta a dobozt, amiben egy ezüst színű cicás gyűrű pihent. A lány pupillái kitágultak majd egy halk sikoly csúszott ki száján.
-Már régóta keresem ezt a gyűrűt! - mosolygott boldogságtól sugárzó arccal, s egyből fel is vette az ékszert.-Honnan tudtad?..
-Nem tudtam, csak megláttam és..rád gondoltam - túrt a hajába zavarbajötten.
- Nagyon szépen köszönöm! - s ő is nyomott egy puszit a fiú arcára.
Az ajándékozást figyelve Airi elmélázott, majd hirtelen megszólalt:
-Ma Hitsugayaval beszélgetve..arra jutottam, hogy nagyon rég volt már karácsonya.
-És az se lehetett leányálom..-kortyolt egyet a forrócsokijába Hisagi- Elvégre árvaházban nőtt fel. Az ottani karácsony pedig..
Mindenki tudta mire gondol a fiú.
-Ma összefutottam Renjivel és..vele ugyanez a helyzet. A családi helyzete végett..szóval arra gondoltam..
-Hogy szervezzünk egy karácsonyi bulit, és hívjunk meg mindenkit! - fejezte be barátnője gondolatát a szöszi.
-Pontosan! Biztos nagyon örülne neki Hitsugaya és Renji is. - mosolygott Rei.
-Ez remek ötlet! - szólalt meg Ichigo - Viszont Abarainak valahogy szólni kéne..
-Bízd csak rám! Vette elő telefonját Reiko, s egyből pötyögte is az smst Renjinek. Hála Kaitonak az egész osztály adatai megvoltak a két kémlánynak, vele együtt az összes telefonszám is.
-"Ma este 7kor gyere át hozzám! Van valami, amit muszáj látnod! A címem.." Gondolod eljön?..-olvasta fel az smst társa.
-Biztos vagyok benne. - vigyorgott Hisagi
-Akkor hát este 7kor találkozunk ! Még rengeteg dolgom van - vette fel kabátját a vöröske.
-Igen, akkor 7kor! - helyeselt Airi is boldogan
A két lány elköszönt a fiúktól, majd mindketten hazafelé vették útjukat.
A nap már rég lebukott a horizont zavartalan felszínű tengerébe, csak a szikrázó hó adott valamennyi világosságot, ahogy a bágyadt fényű utcai lámpákat visszaverte. Airi nem tudta gondolatait uralma alá hajtani, és újra Grimmjow utáni sóvárgásába feledkezett. A lába csak úgy vitte a csúszós úton, szellemileg egyáltalán nem követve annak sietős lépteit. Egyik utcasarok követte a másikat, mikor már nem messze volt az otthontól és annak melegétől. A következő sarkon befordulva a kihalt út közepén mégis egy ismerős alakot vélt felfedezni a lassan hulló hó ködében, aki csak zavartalanul pásztázta az eget, mit sem foglalkozva környezetével. Airi lépései lassultak és fürkészve figyelte a számára nagyon is ismerős személyt, amikor végre teljes egészében kirajzolódott előtte.
-Grimmjow – suttogta szinte csak magának megrökönyödötten, de az alak akkor összeráncolt szemöldökkel felé fordult. Az éles tekintet a lányéba vájt, de mikor a felismerés a fiúba is beleütközött ellágyult annak pillantása.
-Reménykedtem benne hogy erre fogsz járni…
Csak ennyit mondott. Ebből a lány leszűrte, hogy valószínűleg őt várta, és ez nagyon boldoggá tette. Úgy érezte mintha ez csak egy álom lenne és mindjárt szerte is foszlik az egész ha a fiú kezében lévő ajándékhoz hozzáér. Tudtán kívül is a csomagért nyúlt, nem volt tisztában a helyzettel, és azzal hogy mit csinál, a teste magától mozgott. Egy gyönyörű fekete dobozkát kapott fehér pöttyökkel, és kis masnival. Abban egy pár zsiráfos fülbevaló pihent a kipárnázott csomagban. A fülbevaló fekete ékkövekkel volt kirakva. Airi egyszerre találta aranyosnak, szépnek és célzásértékűnek a dolgot.
-Kö…köszönöm… igazán nem kellett volna… Én nem számítottam rá hogy…
-Nem kell semmit adnod nekem, tudtam hogy eszedbe sem jut hogy mi találkozunk véletlenül. De remélem örülsz neki- bújt a sálába miközben a cipőit nézte.
-Tudod hogy a zsiráf a kedvencem? De mégis honnan?
-Sok mindent tudok rólad…azért mert te is egy kis zsiráf vagy- kócolta össze a lány haját.
-Héé! Ne már! Nem is vagyok olyan magas!
-Nem, nálam sosem leszel magasabb- mosolygott rá Grimmjow.
Nos akkor én megyek. Boldog karácsonyt még egyszer!
-Várj!- nyúlt utána Airi, és belemarkolt a fiú kabátjába.
Lesz egy összejövetel Reikonál. Ott lesznek a többiek is. Nem szeretnél eljönni?
Grimmjow döbbenten nézett a lányra. Arra számított hogy egyedül tölti a karácsonyt, max még a húgával, és ennyi.
-Nos…később ráérek, még elmegyek Gingerhez, és ha nem zavarok, akkor majd csatlakozom.
-Rendben - mosolyodott el lenyugodva Riri - akkor ott találkozunk. Azzal lassan lecsúszott a keze a fiú kabátjáról. Az még pár másodpercig a lányt figyelte, majd csendesen elindult. Airi megvárta míg a hótól újra elmosódik a fiú alakja, és sóhajtva tovább indult. A lány léptei egyre gyorsabbá váltak, s már szinte futni kezdett bárgyú mosollyal az arcán, hogy mielőbb viszontláthassa. Pár perc se telt bele, de már otthona előszobájában kiáltozott:
-HITSUGAYA KÉSZÜLŐDJ!KARÁCSONYI PARTIRA MEGYÜNK!
A fiú nagy, érdeklődő szemekkel bukkant fel majd arcára boldogság ült ki.
-Öltözz fel gyorsan, indulunk Reikoékhoz!
A fiú szó nélkül felsietett a szobájába, s seperc alatt fel is öltözött majd pár csomaggal a kezében tűnt fel újra a folyosón.
-Remélem most valóra válnak a Karácsonyhoz fűzött reményeid. Ma senki sem lehet magányos. - nézett rá vissza a szöszi egy hatalmas mosollyal, majd kilépett a kapun.- Hát akkor INDULÁÁS! - kiáltotta diadalittasan.
Eközben Reiko lázasan csomagolta az ajándékokat, s tiszta ragasztó volt, a szalagok fejére tapadva éketlenkedtek, ruhái tele voltak papírral. Épp próbált megszabadulni a ráragadt csomagoló eszközöktől, mikor Ichigo és Hisagi csengetett.
Amint kinyitotta az ajtót, a két fiúból kitört a nevetés. Rei először nem értette a nagy vidámság okát, majd leesett miről volt szó és legörbült mosollyal nézett maga elé. Ichigo csillogó szemekkel szedett ki a hajából egy utolsó szalagot, de keze ott ragadt a lány fején, s egy másodpercre elmélázott tekintetén.
A lány elpirult, majd témát terelve beljebb noszogatta a srácokat.
Shuuheiék kivettek pár csomagot kabátjaik zsebéből, majd letették azokat a zoknikkal díszített kandalló előtt álló hatalmas fa alá. Azután az asztalon álló dobozokra meredtek, melyek tele voltak különböző díszekkel.
-Arra gondoltam, hogy díszíthetnénk együtt a fát - mondta nagy szemekkel rájuk meredve.
Hisagi válaszul már fel is aggatta az első díszt, egy ezüst hópelyhet. Majd valaki újra csengetett. Hitsugaya és Airi érkeztek meg. Reiko beleugrott barátnője nyakába, s azzal a lendülettel hátra is estek a hóba. A fiúk először aggódva nézték a jelentet, majd mikor meghallották a két lány nevetését, megkönnyebülten felsóhajtottak.
Mindenki betért a szoba melegébe, s jókedvűen folytatták a fa díszítését, mikor 5 perc se telt el s újra csengettek.
Reiko ajtót nyitott, s látta hogy új vendégük Renji.
-Tulajdonképpen mit is értettél azon, hogy muszáj eljönnöm ma ide?-mutatta fel a telefonjában lévő SMS-t.
-Hát..én azt..hogy..-a lány bentebb lökte az ajtót, hogy lássa mi folyik odabent. - Mindenki itt ünnepel, és ezalól te sem lehetsz kivétel..Ugye bejössz?
Renji elképedve nézett a lakásba, ahol mindenki vigyorral az arcán integetett neki. Egy alig észrevehető könnycsepp gördült le arcán amit egyből le is törölt, majd hálásan magához szorította a lányt és halkan azt suttogta: köszönöm.
Aztán újra elkezdett vigyorogni, a vöröskébe karolt és bementek a hatalmas nappaliba ahol mindenki vidáman fogadta őket. Folytatták a fa díszítését, melynek alja már tele volt ajándékokkal.
Kis idő elteltével újra csengettek.
-Riri, kinyitnád kérlek? - szólt barátnőjének a vöröske, aki épp egy összeakadt égősorral bajlódott.
-Persze!- s már sietett is az ajtóhoz, abban reménykedve, hogy Grimmjow az.
Mikor kinyitotta, valóban a kékség alakja magasodott fölé.
- Rég találkoztunk szöszi- nézett rá szokásos sármos vigyorával.
- Én annyira..örülök, hogy eljöttél - nézett rá kipirult arccal, majd szóhoz sem hagyta jutni ; lábujjhelyre állt, s összeforrasztotta ajkait a fiúéval. - Mivel én..azthittem eltűntél..nem készültem semmivel. Szóval ez az ajándékom. - nézett maga elé egy helyben toporogva, s ő maga se hitte el, hogy tényleg megcsókolta a fiút.
Grimmjow döbbenten pislogott a lányra, s arca fokozatosan pirosodott ki, ahogy felfogta mi történt. Elhomályosult tekintettel nézett a lányra, majd szeretettel ittas hangon annyit mondott: -Nekem ez is bőven elég..-majd kézen fogta és besétáltak a szobába.
Mindenki döbbenten nézett az új vendégre, majd Ichigo megszólalt:
-Szevasz te paraszt! - Az üdvözlésre Grimmjow egy barackkal válaszolt - Boldog karácsonyt seggfejkém!
A hangulat egyre családiasabb lett. Ichigo elővette akkusztikus gitárját tokjából, majd leült a kandalló elé s elkezdett rajta játszani. Hisagi és Grimmjow pedig karácsonyi dalokat énekelve kísérték a fiút. Eközben Reiko és Renji szaloncukrokkal dobálták egymást, mindaddig amíg fejen nem hajították Hisagit. A fiú higgadtan vette fel a földről az édességet, majd jóízűen elfogyasztotta azt.
A jelenetet nézve mindenkiből kitört a nevetés, ám Reiko kedve kezdett rosszabbodni. Airi észre is vette, hogy valami nyomja barátnője lelkét, ígyhát adott egy puszit neki.
-Ne aggódj, el fog jönni. Tudom. -majd rákacsintott társára, és felbontott egy szaloncukrot.
Abban a percben, mintha csoda történt volna újra csenettek. Reiko elképedve nézett Ririre.
-Én mondtam! Egy kib@szott varázsló vagyok! - majd undorodva köpte ki a szaloncukrot. - FUUUJJ EZ KÓKUSZOS!
Reiko kacagva barátnője szerencsétlenkedésén, máris az ajtóhoz sietetett, majd kinyitotta azt. Az utca sötétjét megvilágító lámpák tökéletesen kiadták Ulquiorra alakját a szállingózó hóesésben, s a házon lévő színes égősorok megcsillantak szemeiben.
A fiú hosszú, sötétszürke szövetkabátot viselt egy hatalmas sötétzöld sállal. Háta mögül elővett egy nagy piros dobozt, s félmosolyra húzta száját.
-Boldog karácsonyt, Rei.
A lány csillogó szemekkel vette el a csomagot, majd letette maga mellé s a fiú nyakába ugrott, s megcsókolta őt. Ulquiorra felemelte a lányt miközben visszacsókolt, s olyan szorosan ölelte magához amennyire csak tudta.
-Azt hittem nem jössz..már nagyon hiányoztál!
-Sajnálom..csak lekellett tisztáznom a történteket..De..-megfogta Reiko arcát, s homlokát övének döntötte* - Remélem egy percig sem hitted, hogy Szenteste egyedül hagynálak.
A lány meghatódva felvette ajándékát, majd a fiúba karolva bevezette őt a lakásba.
-A többiek is itt vannak.
A zöldszemű szája őszinte mosolyra húzódott, majd köszönésként intett a többieknek.
-Szóóval mostmár felbonthatjuk az ajándékokat? - nézett Hitsugaya nagy szemekkel Ririre, mintha csak az anyjának tette volna fel a kérdést.
A lány mosolyogva a nevekkel felcinkézett csomagok felé biccentett, s Toshirou szó nélkül neki is esett az első ajándék kibontásának
A csomag egy türkiz kötött sálat rejtett.
-Igazából..ezt én csináltam. Tudom, hogy nem nagy dolog..de Boldog karácsonyt Toushirou!
- Nekem nagyon is tetszik! - s mosolyogva magára tekerte- Köszönöm! Ám én is vettem neked valamit..- a fiú átnyújtotta ajándékát, mely egy zenélő dobozt foglalt magába.
-Nahát! Ez gyönyörű! - nézte megbabonázva a táncoló balerinát. - Köszönöm szépen! - s nyomott egy puszit a fiú buksijára.
A következő csomag zavarba ejtő dolgot rejtegetett. Amikot Hisagi kinyitotta, egy doboz óvszert talált benne. A fiú félszemmel Ichigora sandított aki kaján vigyorral nézett vissza rá.
-Mivan? Csak a biztonság kedvéért, neked és Airinek.
Hisagi félve a lányra pillantott, aki a földet bámulta rákvörös fejjel. Csak annyit tudott kinyögni: Te barom!
Majd Reiko ajándéka következett. felnyitotta a dobozt, s egy koromfekete, zöldszemű kiscica kukucskált fel rá piros masnival a nyakában. A lány sikítozásban tört ki, majd Ulquiorra nyakába ugrott.
-Úriiisten, úristen, úristen! Köszönöm Ulquiorra! - aztán felvette a kiscicát és össze-vissza puszilgatta. - Kiwinek fogom hívni. - nézett csillogó szemekkel a fiúra.
A zölszemű elégedetten tapasztalta ajándéka sikerét, majd nyomott egy puszit Reiko homlokára.
Majd a vöröske átnyújtott a fiúnak egy kisebb csomagot. Kedvenc bandája, a Bring me the horizon legújabb CD-je volt a csomagolás mögött, mely ráadásul alá is volt iratva.
Ulquiorra kidülledt szemekkel nézett a CD-re, majd boldogsággal teli arccal átölelte Reit, s halkan egy köszönömöt suttogott a lány fülébe.
Mindenki kapott valamilyen apróságot: Hisaginak közösen vettek egy új mikrofont, Ichigo kapott egy csomag pengetőt, Grimmjow egy hosszú, cápafogas nyakláncot, Renji pedig egy ROCK feliratú kulcstartót a vöröskétől, aki az ajándék átadása után egy parányi hógömböt kapott a fiútól.
Aznap este mindenki megfeledkezett az egymás közötti ellentétekről, viszályokról, s önfeledt boldogságban töltötték a további időt a gyönyörűen feldíszített fa körül. Hiszen Szenteste volt, a szeretet ünnepe. S ilyenkor senki sem lehet egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése