17.rész - Bleach TNG - Az eltemetett kötelesség

17.rész - Bleach TNG - Az eltemetett kötelesség

A nap sugarai szelíden betáncoltak a szoba ablakain, aranyló árnyalatokat festve a hófehér menyasszonyi ruhára.


Airi feszülten méregette magát a tükörben miközben Reiko elvégezte rajta az utolsó simításokat.

-Ideges vagy? – kérdezte barátnőjét a vöröske.

A szőkeség mély levegőt vett. Lehunyta szemeit, majd gömbölyű pocakjára tette kezeit, lassan kifújta a levegőt és bólintott egyet.


Reiko elmosolyodott a reakción.

-Nincs miért aggódnod, le fog esni az álla.

-És mi van, ha meggondolja magát? – bökte ki végül a lány a kérdést, ami mindvégig nyomasztotta.

Rei ekkor őszintén felnevetett.

-Viccelsz? Téged kényszerítettek bele a házasságba és most az elutasítástól félsz? 

Airi morcosan barátnőjére pillantott a tükörből.

Miután elkészültek, hatalmas vigyorral az arcán Riribe karolt.

-Akár felkészültél, akár nem, indulnunk kell, mert elkésünk a ceremóniáról –mondta vidáman, majd kivezette a hulla sápadt Airit a szobából az udvaron várakozó vőlegény és vendégsereg felé.

Hisagi is éppúgy feszült volt, mint Airi.


A szőkeség azóta ezerszer bocsánatot kért hirtelen indulatai miatt és szégyellte, hogy ilyen szörnyű dologra akart vetemedni. Próbált Shuuhei kedvében járni, abbahagyta az ellenséges viselkedést és a lázadást is. Ráébredt , hogy mindeddig önző volt, hiszen csak magára gondolt miközben a fiú is szenvedett. Legbelül tudta, hogy nem csak vonzalmat érzett Hisagi iránt, ezért nem fojtotta el érzéseit továbbra is makacssága és csalódottsága miatt. A fiú észrevette az Airiben végbemenő változásokat, így nem tudott rá sokáig neheztelni.


Nem mondta ki egyikőjük sem, de úgy érezték talán tényleg lehet esély arra, hogy boldogok legyenek.

A két lány egymásba karolva végig vonult a gyönyörűen feldíszített folyosókon, lépteiket érdeklődő tekintetek kísérték végig a hátsó udvarhoz vezető úton.

Zenészek halk muzsikájának kezdete jelezte a násznép felé, amikor elérték céljukat. Minden szem rájuk szegeződött.

Hisagi nem tudta tovább leplezni boldogságát mikor meglátta menyasszonyát. Csillogó szemekkel nézte a felé közeledő lányt, széles mosollyal az arcán.

A szőkeség odaérve Hisagi szemeibe nézett, amitől ő is elérzékenyült. A fiú két keze felé nyúlt, majd szorosan megfogta azokat.

Miután mindketten kimondták az igent, megtörtént az első hitvesi csók is.

A tömeg meghatva nézte végig a jelenetet, közöttük Reiko is, aki sírva fakadt. Szíve mélyén tudta, hogy barátnője boldog volt, másrészről pedig elszomorította a gondolat, hogy ő talán soha nem tapasztalhatja meg ezt az érzést Ichigoval.

A nagy fennforgásban senki nem vette észre, hogy a mesébe illő eseményt gonoszság és érdek fertőzte meg.

A koccintás előtt Kenta megmérgezte a fehér szalaggal díszített poharat - ami a menyasszonyé volt. Terve beteljesülése egyenlő volt hatalomra jutásával. Elégedett mosollyal az arcán koccintott az újdonsült párral, majd gratulált Hisaginak. Shuuhei összeszűkült szemekkel mérte végig a férfit, majd köszönet helyett elfordította a fejét.

Kenta nem vette szívére az elutasító viselkedést, s miután lefutotta a tiszteletköröket feltűnés nélkül eltűnt az ünneplő tömegből.

Távozása után pár perccel az örömteli légkört iszonytató sikolyok töltötték meg. Mindenki a szőkeségre emelte tekintetét, akinek addigra hófehér ruhája vérben úszott. A lány összerogyott , torkát fájdalmas kiáltások hagyták el. Hisagi kitágult pupillákkal nézte végig a jelenetet. A pánikba fulladt tömeg segélykiáltásait és felesége vérfagyasztó ordítását csak háttérzajként hallotta. Úgy érezte, az egész világ megszűnik körülötte. Airi ekkor kétségbeesetten a nevét kiáltotta, melynek hatására észhez tért, s falfehér arccal a szőkeség felé rohant. Azonban nem engedték neki.

A család férfitagjai lefogták őt, ameddig az asszonyok elvitték Ririt a helyszínről. Shuuhei ekkor fogta fel a helyzet súlyosságát: akár mindkettőjüket elveszítheti. Őrjöngve kiabált az útjába álló embertömeggel. Tehetetlen volt.

Renji átpréselte magát a Hisagit körbe vevő embereken, majd kiharcolta magukat a tömegből. Akkor találkozott a tekintete a sokkos állapotba került Reikoéval, akinek patakokban folytak könnyei az ijedtségtől. Abarai fél kézzel átkarolta a lányt, másik karjával pedig barátja hátára tette a kezét. Próbált erős és nyugodt maradni. A három fiatal Airi után indult. Reiko és Renji csendben ültek, Hisagi pedig dühösen és megtörten járkált annak a szobának az ajtaja előtt, ahova bevitték Ririt.

Hosszú órák múlva kinyílt az ajtó, mire Hisagi azonnal felkapta a fejét.

A nők borús arckifejezéssel jöttek ki, egyikük kezében egy apró fehér pólya volt.

Pár perc fülsüketítő csend után az egész kúria visszhangzott Hisagi Shuuhei keserves zokogásától, aki térdre esve fogta karjaiban törékeny, halott kislányát.

Airi túlélte a vetélést, azonban a rengeteg vérveszteségtől ájultan feküdt ágyában. Hisagi összetörten ült mellette. Egyik kezével magához szorította az élettelen csöppséget, másik kezével pedig Riri kezét fogta. A fiú életének legszebb napja, élete legnehezebb és legszörnyűbb napjává vált órák leforgása alatt. Megsemmisülve figyelte a szőkeség sápadt arcát, könnyei megállás nélkül potyogtak. Nem tudta mihez kezdjen ezek után.

Reiko órákig ült barátnője szobája előtt, de nem tudta rávenni magát, hogy bemenjen hozzá. Félt, hogy meglátná a halott csecsemőt. Tehetetlenül hallgatták Renjivel az ajtón kiszűrődő, Hisagihoz tartozó szipogást.

Renjit idővel hívták, hogy folytassa szolgáló kötelességeit, Rei pedig nem akart egyedül maradni, ezért elindult , hogy meglátogassa Ichigot.

Végig loholt a fapadlós folyosókon, aztán a hátsó kerten keresztül a zárka irányába folytatta útját. A feje szétszakadt a fájdalomtól és a sok gondolattól ami benne kavargott. Tépelődéséből egy kemény mellkas zökkentette ki, aminek nekiment.

-Nocsak, nocsak…milyen ismerős jelenet – mondta egy ismerős, sziszegő hang.

A vöröske hátrált két lépést, majd undorodva felnézett Kentára.

-Csak nem Ichigohoz tartasz?

-Mi közöd van hozzá? – kérdezte megvetően a lány.

-Csak gondoltam teszek egy szívességet és szólok, hogy felesleges tovább menned. Ugyanis ma délután kivégezték.

Reiko arca hulla sápadt lett, majd hitetlenkedve a férfira nézett. Épp szóra nyitotta a száját, amikor meghallotta hogy az őrök eszmecseréje Kenta igazát bizonyítja.

-Ami pedig a barátnődet illeti..minden rendben a babával? – gonosz mosolyra húzódott szája nyájasan ejtette ki a szavakat.

Reiko még mindig sokkban volt a hallottaktól, szomorúan és dühösen bámult maga elé, majd amikor Kenta szóba hozta Ririt, érezte, hogy végleg eltört a mécses.

-Fogd be a mocskos pofádat, te szemét…

-Jobb ez így mindenkinek, úgyis alkalmatlan lett volna Hisagi arra, hogy az apja nyomdokaiba lépjen. Nem beszélve arról a korcs kölyökről. Nekik is szívességet tettem. Minden jó ha a vége jó. – mondta önelégülten , miközben ujjai közt forgatta az üres fiolát, amiben az Airinek szánt méreg volt.

A vöröske elméjét akkor teljesen ellepte a vörös köd. Lerántotta a falon lévő díszként szolgáló katanát, és Kenta nyakához szorította.

A férfi gúnyosan felkacagott.

-Azt hiszed megölhetsz? Szánalmas vagy...

Az első néhány csapást kikerülte a férfi, majd hosszú hadakozás után Rei váratlanul a felsőteste helyett az egyik combját célozta. Beledöfte az éles pengét a férfi végtagjába, egyenesen a combi artériába, majd erősen ki is rántotta belőle a fegyvert. Kenta felordított fájdalmában, majd reflexszerűen rászorította mindkét kezét a combjára.

A kiáltásra kirohant a két őr, azonban Reiko rutinos mozdulatainak köszönhetően, egy suhintással levágta mindkettő fejét.

Kenta szemeiben félelem tükröződött, de nagyképű viselkedése semmit sem változott.

-Nem jó emberekkel húztál ujjat. – mondta Rei, majd mellkason rúgta, amitől kiterült. Azonnal elkezdett spriccolni a vér a combjából.

-Most nagyon erősnek hiszed magad ugye? – hallatszódott ki a cinizmus a hangjából - amikor alattam sikítoztál, nem volt ilyen nagy szád.

- Hárman voltatok egy ellen, az úgy nagyon könnyű nem gondolod? – ült rá a vérző erőszaktevőre, úgy hogy letérdelte a karjait és magasba emelte kardját- Utolsó szavak?

-Dögölj meg, ribanc - mondta gyűlölettel teli arckifejezéssel és oldalra köpött.

- Hozzád méltó kulturált kijelentést volt, pont amire számítottam- mondta a lány, majd szíven döfte őt és megforgatta benne a pengét.

A férfi felnyögött, majd torka szakadtából felordított a fájdalomtól. Hörgött, folyt a szájából és a mellkasából a vér, ami beborította Rei arcát is.

Reiko pár percig csak ült a hullán, az adrenalin még mindig végigjárta ereit. Azonban tudta, hogy nem maradt sok ideje – el kell tüntetnie 3 hullát is minden nyommal együtt.

A zárka közelében volt egy elhagyatott raktárépület. Egyesével húzta be a testeket, majd eltorlaszolta a bejáratot. Tisztában volt vele, hogy előbb-utóbb rá fognak találni a testekre, de reményei szerint akkor ő és barátai már messze fognak járni ettől a helytől.

Késő éjszaka volt, mikor újra a kúria falai közt találta magát. Egyenesen Airi szobájához vette az irányt, melyhez közeledve barátnője kétségbeesett hangját hallotta, ahogyan Hisagit szólítgatja. Két nő is próbálta megnyugtatni őt, mindhiába. A szőkeség keservesen sírt, hiszen egyszerre szembesült gyermeke halálával és azzal, hogy férje köddé vált.

Reiko berontott a szobába és félrelökve a két nőt, karjaiba zárta barátnője remegő testét.

A szolgák magára hagyták a két lányt. Aznap éjjel egy szót sem szóltak egymáshoz. A vöröske hagyta hogy barátnője álomba sírja magát karjaiban, miközben az ő könnyei is megállás nélkül folytak. Kimerültek voltak, sokkos állapotban. Kis idő múlva mindketten mélyen aludtak.




Másnap reggel Reiko mindent elmesélt Ririnek arról, hogy Kenta mérgezte meg őt, hogy Ichigo meghalt, hogy bosszút állt ezért, és eközben két ártatlan életet is kioltott. Az viszont sehogy sem illet a képbe, hogy Hisagi hova és miért tűnt el szó nélkül.


A tehetetlenség nagy mértéket öltött.

Airi nagyon aggódott Shuuhei miatt, attól félt, valami őrültséget csinált bánatában. Reménykedett, hogy csak elment kitisztítani a gondolatait és majd visszatér. Azonban Rei hamar ráébresztette, hogy nem maradhatnak itt, ugyanis idő kérdése és megtalálják a hullákat.

Végül megegyeztek abban, hogy véget vetnek ennek az egész rémálomnak. Megkeresik Renjit és Grimmjowot, hogy segítségüket kérjék. Megszöknek, hogy a Vörös Geisha nyomára bukkanjanak, megölik a nőt, hogy ne kelljen tovább ezen a hierarchikus, undorító helyen rejtőzködniük, ahova megannyi tragédia és szörnyűség köti őket.


Mielőtt belevágtak volna tervükbe, a szőkeségnek túl kellett esnie élete talán legnehezebb esményén: el kellett temetnie gyermekét.

A lány szörnyen maga alatt volt, ráadásul Hisagi sem volt mellette, hogy támogassa őt ezen a szívszaggató szertartáson. Ellenben barátnője végig ott volt és próbálta legjobb formáját hozni, hogy vigaszt nyújtson számára.

Miután lement a nap, a két lány útnak indult hogy megkeressék Grimmjowot és Renjit, akiknek végül mindenről kitálaltak.

A fiúkat nem kellett sokáig győzködni, ugyanis őket is megviselte a rengeteg borzadalom, és a halálszag, ami folyton körül ölelte a kis kúriát. Még aznap éjjel belevágtak céljaik megvalósításába.


Grimmjow, Reiko, Airi és Renji kimásztak a kúriából, felfegyverkezve a tőlük régen elkobzott kémfelszereléseikkel, amelyeket a biztonság kedvéért vittek magukkal még az útjuk elején.
A kijutást, mint első akadályt mondhatni könnyen megoldották, de a kis csapat hamar szembesült a következő problémával: nem tudták merre induljanak.
Szó szót követett séta közben, amikor is a település mellett elterülő erdőhöz értek. A következő lépésük vitáját a fák ágai között felbukkanó ismerős alak szakította félbe. A fiatalok egymás szájait befogva figyelni kezdtek a magasságban sebesen haladóra. Mikor beléjük ütközött a felismerés, hogy Hitsugaya az, aki sietősen tart titkos célja felé, Airi pupillái tágra nyíltak, és azonnal előrébb lépett. Ám mielőtt meggondolatlanul a fiú után kiálthatott volna, a többiek rávetették magukat.


Szavak nélkül is tudták, hogy feltűnésmentesen követniük kell Toushirout, aki majd egyenesen a geisha viperafészkébe fogja őket vezetni. Lélegzetvisszafolytva tartották a tisztes távolságot a bűvöletbe ejtett Hitsugayatól, aki egy fél órás feszített tempó után megérkezett egy, az erdő mélyén elterülő sziklákkal tarkított vízeséshez.
A látszat ellenére igen modernen felszerelt titkos bázist rejtettek magukban az ódon kövek. Hitsugaya a zubogó víz mellett közelebb lépett az egyikhez, bólintva az őt felismerő őröknek, majd egy retinascanner segítségével eltűnt Airiék szeme elől.
Grimmjow és a többiek nem tétováztak sokáig. Amint az első őr egyedül maradt a hozzájuk legközelebb lévők közül, mint egy hang nélkül letámadták, és megfosztották az egyik szemétől a bejutás reményében.
Az ötlet pedig bevált. A test elrejtése után secperc alatt a szikla mögött találták magukat, ahol nemrég Hitsugaya eltűnt.


A hely ajtókkal, folyosókkal, termekkel és laborokkal telezsúfolt barátságtalan, hűvös létesítmény volt. Bele futottak ugyan néhány katonába, de már kezdetektől feltűnt számukra a gyanús emberhiány.

 - Srácok- törte meg a folyosókon sietve a feszült csendet Airi- tudnotok kell róla, hogy a nő csókja mérgező. Azzal ejt a bűvöletébe mindenkit. Láttam mikor ezt csinálta, amíg fogva tartott.

 - Tudod mimet csókolja meg- vetette oda ingerülten Grimmjow, de újabb ellenfelek bukkantak fel a folyosó végén.


Vagy egy órán keresztül bolyongtak a létesítményben, mire végül kilyukadtak a központi teremben. Testüket már jó pár seb tarkította, a levegő után kapkodva mérték fel villámgyorsan a helyzetet.

A Vörös Geisha a terem végében terült el egy hatalmas puha, vörös kanapén. Hitsugaya az ölébe hajtotta a fejét, a nő pedig hosszú körmeivel a fiú hajával játszadozott, bele-bele túrva az ezüstös tincsekbe.

A geisha tekintete villámokat szórva szegeződött a jövevényekre, és felháborodott hangon megszólalt.

- Ti meg mégis, hogy jutottatok be ide?!

Hitsugaya a váratlan vendégek felé fordította tekintetét, majd gondolkodás nélkül felpattant kényelmes helyéről.

 - Ez az én hibám…nem figyeltem eléggé és követtek- azzal felkapta a kardját és támadásba lendült.

Barátai hiába győzködték, a Vörös Geisha mérge ellen nem használt a szép szó.
Grimmjow volt az első aki ezt belátta, és nekirontott a fiúnak. Ám az hirtelen a földhöz fagyasztotta a kékség lábait, és felé iramodott hogy egy suhintással megszabadítsa a fejétől.

Ám ekkor Airi a két fiú közé vetette magát, és a fehérhajúnak szegezte katanáját. Könnyes szemekkel kérlelni kezdte a fiút, ám az újabb dózist kapott a geisha mérgező erejéből, így még annyira sem tudta őt a lány meginogtatni, mint ahogy azt a kocsma mellett sikerült. Dühösen hátrébb lökte a szőkeséget, és szúrni készült, ám ekkora Grimmjow kifeszegette magát a jég fogságából és még épp időben markolt rá Hitsugaya pengéjére.

Félre lökve azt hasba rúgta a fiút, aki métereket csúszott de végig talpon maradt.

A geisha a túlerő láttán felegyenesedett, és mindenki nagy döbbenetére megmutatkozott a valódi alakja. Egy csápos, kígyó szerű szörnyeteg női testbe bújtatva.
Az undortól és a döbbenettől minden fiatal ledermedt, kivéve Hitsugayat aki a méreg hatása alatt még mindig gyönyörűnek és hibátlannak látta a nőt. A kis csapatnak viszont nem sok ideje volt az ámuldozásra, mert a szörny csápjai azonnal támadásba lendültek. Akárhogy próbálkoztak alig-alig tudtak közelebb jutni célpontjukhoz, mert Hitsugaya folyton védte a nőt jégerejével.

- Azt hiszitek van esélyetek?!- kérdezte felháborodva a szörnyeteg.

A viaskodás közben az egyik csáp Renji nyaka köré tekeredett. A fiú minden erejével próbálta azt lefeszegetni magáról, mind hiába.


A Vörös Geisha magához húzta őt, ajkait a fiúéhoz tapasztotta, majd átcsúsztatta nyelvét szájába. Reiko és a többiek mindezt tehetetlenül nézték végig.

Renji izmai megmerevedtek, pupillái kitágultak, végül teste elernyedt, arca kifejezéstelen lett. A csáp elengedte a hipnózisba esett Abarait, aki ezalatt a néhány perc alatt teljesen kifordult önmagából és nekirontott Reikonak. A lány kétségbeesetten ugrált a fiú csapásai elől, próbált kitérni az ütésektől, szúrásoktól, azonban Renji sokkal gyorsabb és erősebb volt nála. Rei hiába kiabálta a nevét, vagy próbált rá hatást gyakorolni, felesleges volt minden próbálkozása.

Airi többször is próbálkozott barátnője közelébe férkőzni és segítséget nyújtani, azonban Hitsugaya nem adott rá lehetőséget. A szőkeség elé ugrott és újra vágni készült, viszont a lány lehajolt, kirúgta a lábait és elrohant mellette. A fiú ekkor földre csapta kezeit, s a jégrózsák Airi nyomába eredtek. A lány akármennyire volt fürge, a jég gyorsabb volt nála. Toushirou utolérte, erősen rámarkolt a torkára és a falnak szorította őt. Riri arca kezdett fakulni, amikor néhány csáp is a derekára tekeredett megkönnyítve a fehérke dolgát. A lány lábai tehetetlenül kapálóztak a föld felett miközben élettelenül rámarkolt Hitsugaya kezeire.

Ekkor Grimmjow tornyosult a fiú mögé. Fél kézzel lerántotta a szőkeségről Toushirout, majd rögtön ezután levágta az Airit csapdába ejtő csápokat. A lány köhögve a földre hullott, s próbált újra oxigént juttatni tüdejébe.

A feszült jelenetet a Geisha undorító, démoni sikolya szakította félbe, miközben hiányzó testrészeire meredt. Pillanatok leforgása alatt egy ismerős alak jelent meg a szőrszálhasogató kiáltás hallatán. Egy zöld szempár meredt dühösen Grimmjowra, aki mire észbekapott már egy katana szegeződött torkának.


Ekkor a Vörös Geisha megálljt parancsolt.

- Ne avatkozz ebbe bele, megoldjuk - kiáltott rá szigorúan és dühösen, még mindig démoni hangon - Rád most a megszállásnál van szükség, indulj a csapatok után!

A feketehajú fiú megvetően Grimmjowra nézett. Lassan elemelte fegyverét, aztán hirtelen az oldalába szúrta úgy, hogy a penge vége a falba fúródott ezzel odaszegezve a kékséget.

A fiú szemei tágra nyíltak és azonnal vért köhögött fel. Mielőtt bárki észbe kaphatott volna, Ulquiorra olyan gyorsan köddé vált, mint ahogyan megjelent.

Airi torkát egy néma sikoly hagyta el, és elkezdett a kékség felé rohanni, hogy segítsen rajta. Azonban Hitsugaya újra meghiúsította tervét.

Ezalatt Renji és Reiko harca a végéhez közeledett. A vöröske elfáradt a sok védekezéstől, így a következő csapást már nem tudta kivédeni. Port kavarva maga körül hátraesett és beverte a fejét. Ennek hatására vér kezdett el szivárogni a halántékán szerzett sebből. Abarai kihasználva a helyzeti előnyt, ráült a lányra.

Reiko teljesen magatehetetlenül feküdt és senki nem tudott neki segíteni. Grimmjow időközben elájult, Toushirou pedig nem engedte, hogy Airi bármelyik társán is segítsen.

Renji a lánynak szegezte saját kardját, s ahogy a penge súrolta a lány bőrét, annak kicsordult vére.

Rei finom kezei rátapadtak a fiú nagy, csontos kezeire miközben próbálta eltolni magától. Mindhiába.

-Renji, kérlek… - nézett a kifejezéstelen arcba.

A penge egyre mélyebbre hatolt, a lány pedig felnyögött kínjában.

Még egyszer utoljára próbálta kipréselni fogai között a fiú nevét.

Ekkor hirtelen újra megcsillant a fény Abarai szemeiben. Rémülten meredt a több sebből vérző Reire, aztán a kezében lévő kardra. Mikor rájött, hogy ő tette ezt a lánnyal, ijedten félredobta a fegyvert.

Kétségbeesetten a vöröskére nézett.

-…annyira sajnálom..-mondta remegő hangon, majd felhúzta a ziláló lányt és magához szorította.

-Nem a te hibád…megcsókolt és elkábított. De most már vége..-ölelt vissza a lány szorosan – Semmi baj..


A Geisha kezdett gyengülni a sérülései miatt, ezért tört meg Abarai felett csábító ereje. Ezzel a nő is tisztában volt, s dühében felszisszent. Dühösen Toushiroura nézett, aki értette a célzást: kifogynak az időből. A fiú földre vitte Airit, a lány felé magasodott, és két marokra fogva kardját a levegőbe lendítette azt, felkészülve a végső szúrásra. Reiko összeszedte minden maradék erejét és neki iramodott a geishának. Egyik csápot vágta le, és kerülte ki a másik után. Dühe és kétségbeesése úrrá lett rajta. Figyelmen kívül hagyva sebei okozta fájdalmát előre tört, és mielőtt barátnője megkapta volna a végső döfést a levegőbe emelkedett, behúzta maga alá a lábait és egy suhintással levágta a szörnyeteg fejét. Abban a pillanatban a lendületet kapott kard megállt Hitsugaya kezében. A kétségbeesett Airi értetlenül nézett a fiúra. Toushirou tüdejében megakadt a levegő, leejtette a kardját és saját mellkasába markolt. Riri látott felcsillanni némi fényt a fiú szemeiben, aki csak döbbenten fürkészte a szőkeséget, majd értetlenkedve felállt és hátrálni kezdett.
Airi reménykedve abban, hogy a fiú helyre jött, megpróbált feltápászkodni, de a harc közben szerzett sebek nem engedték. Négykézlábra állva odakúszott remegő testtel a fiúhoz, és a ruhájába markolt.

- H…Hitsugaya…- suttogta a fiú nevét elhaló, gyenge hangon.

Ám csak rémült tekintet volt a válasz. Toushirou szörnyülködve nézett a halott geisha testére, és kirántotta a ruháját Airi törékeny ujjainak szorításából. Felkapta a kardját a földről és futásnak eredt. Régi barátait mind ellenségnek vélte, tartott a túlerőtől, és a szőkeséget sem akarta bántani. A Vörös Geisha halálával ugyanis a méreg még nem tisztult ki a szervezetéből, de teljesen összezavarodott. A gondolat, hogy függőségének tárgya többé nem létezik az őrületbe kergette, így kétségbeesetten távozott a helyszínről.

Sebektől tarkított testtel és meggyötörten érkezett vissza a kis csapat az ideiglenes otthonukat jelentő településre. De tudták, hogy kicsit sem állhatnak meg pihenni. Tervük alapján, már csak annyi volt hátra, hogy összeszedjék holmijaikat és örökre elmenjenek erről a helyről. Hisagi eltűnt, Ichigo halott volt, a fiúk szolgasorba voltak taszítva, Reikonak pedig percei voltak hátra addig, amíg nem találják meg Kenta holttestét, amely súlyos retorziót és kényszervallatások sorát vonná maga után.
Ám ami a Shuuhei család rezidenciájának falai között várta őket, mindent tervüket meghiúsította.
Már a kapunál észrevették hogy valami nem stimmel a hellyel. Zajok, kiabálás és a káosz hangjai ütötték meg a füleiket. Ám mire észbe kaptak késő volt. Egy csapat, jól megtermett katona azonnal elfogta őket, és Airit Reikoval együtt elszakították a fiúktól.

Ekkor nyert értelmet a Vörös Geisha és Ulquiorra között lebonyolódó beszélgetés, valamint az is, miért találkoztak olyan kevés harcossal a Geisha rejtekhelyén. Megtudták hol bujkálnak, és megszálló csapatokat küldtek megtorlásul a Shuuhei dinasztia lakhelyére.

Az összes nőt egy terembe terelték, és sorba állították őket. Aki ellenkezett, a hajánál fogva rángatták, amíg engedelmesen nem csatlakozott a többiekhez.
Ezek után nem sokkal a férfiak válogatni kezdtek maguknak a geishák közül. Airi remegett, és barátnőjével erősen megszorították egymás kezét. Újra tehetetlenek voltak a felsőbb hatalmakkal szemben. A düh és az elkeseredettség hatalmas méreteket öltött a mellkasukban. Járt az agyuk, cikáztak a gondolatok, de egyetlen opció sem hozott volna más eredményt, mint a biztos halált. Így megadóan, lesütött szemekkel álltak egymás mellett és fel sem mertek nézni az őket mustráló harcosokra. Airi egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy hatalmas árnyék vetül rá.

 - Szép darab, ez jó lesz nekem – társult a gonosz hang az árnyékhoz.

Ám abban a pillanatban egy erős kéz markolta meg a férfi vállát, és hátra húzta őt. Airi ekkor felpillantott és szemei elé döbbentő látvány tárult. Hitsugaya Toushirou nézett szigorú tekintettel az alá beosztott harcosra.

 - Nem úgy szokás, hogy a vezetők választanak először? - kérdezte tettetett nyugalommal.

- De… elnézést uram…- a férfi odébb állt. Hitsugaya ekkor közelebb lépett a szőkeséghez és az arcába hajolva fürkészte őt.

 - A sok vér alatt…fogadjunk gyönyörű- szigorú, mély hangja úgy csengett mintha Airi nem is lenne ott, és nem hallaná, amit róla beszél- Nekem ő kell- jelentette ki mennydörögve, és ekkor Airi és Reiko ismét elszakadtak egymástól.

Ririt elküldték, hogy fürödjön meg, és öltözzön ki. Reiko pedig ott maradt magatehetetlenül, és keserűen nézte a tőle egyre távolodó lányt.

A teremben hirtelen csend lett. A vöröske kikerekedett szemekkel hátrafordult, ugyanis ismerős hangot törte meg a némaságot. 

A fehér csőnadrágot viselő fiú felsőteste meztelen volt, fekete haját hátracsapva viselte. Kisugárzása tekintélyparancsoló volt, ugyanakkor szexuális vonzerő is körülvette.Rei próbált elrejtőzni a többi lány mögé, azonban Ulquiorra azonnal kiszúrta őt a tömegből.Reiko bátortalanul felnézett, mikor a zöldszemű odalépett hozzá, s találkozott tekintetük.

A következő esemény teljesen váratlanul érte a vöröskét. Ulquiorra megragadta őt ruhájánál fogva és felrángatta rejtekhelyéről, aztán hirtelen elengedte, mire a lány térdre esett előtte.Mindenki döbbenten figyelte a jelenetet, a teremben rajzó emberek lélegzete elakadt.
-Azt hiszed ha bujkálsz elmenekülhetsz a sorsod elől? – kérdezte semleges, rideg hangon.

A lány lesütötte a szemeit, nem mert többé felnézni rá.

-Nem…csak nem akarom még egyszer ezt átélni..-célzott az erőszaktevő férfiakra.

Ulquiorra beletúrt a lány hajába, majd belemarkolt és határozottan hátra húzta, amitől hátrafeszült a vöröske feje.

-Szerinted érdekel bárkit is, hogy te mit szeretnél? – kérdezte szúrós tekintettel, s miközben beszélt, Rei érezte leheletét a nyakán.

Elengedte tincseit, amitől a lány feje újra kiegyenesedett, aki egy másodperc töredékéig újra Ulquiorra szemeibe nézett.

Rá sem ismert, mintha egy teljesen másik lélek költözött volna a sápadt fiú testébe.

-Hajolj meg az új urad előtt – mondta lekezelő, parancsoló hangon.

Reiko elképedve nézett rá, majd ökölbe szorított kezekkel földre borult előtte. Egész teste remegett a félelemtől és a dühtől.

Ulquiorra magabiztosan féloldalas mosolyra húzta száját.

-Látod, tudsz te engedelmes is lenni, ha akarsz.

A lány felült sarkaira, de a következő pillanatban már a fiú csókjának ízét érezte szájában. A zöldszemű megragadta őt állánál, majd lassan behatolt nyelvével a lány ajkai közé.

-Ha ilyen engedelmes maradsz, többször részesülhetsz ehhez hasonló jutalmakban.

Reiko arca azonos lett haja színével. Nagyon mérges volt a fiúra, amiért ennyire megalázóan viselkedett vele, azonban nem tudta tagadni, hogy élvezte a csókját.

Ulquiorra körbesétált a termen, s ízlésének kedvező lányokra mutatott, akiket oda hívott maga mellé.

-Uraim..azt csinálnak amit akarnak az itt látott hölgyekkel. De ők itt, mind az én tulajdonom. A kis vörösről pedig a szemüket is vegyék le. Szeretem a kihívásokat – szívta meg az alsó ajkát a fiú.

Ezután intett két lánynak, hogy kövessék őt.

-Ma este ti fogtok engem szórakoztatni – mondta semleges hangon és elindult a szobája felé – Reggel kérem a váltást – tette hozzá, s rámutatott másik két nőre.

Reiko csalódottan és szörnyülködve nézte végig az eseményeket. Nem tudta mire vélni a fiú viselkedését, mintha teljesen kifordult volna önmagából. Lehajtott fejjel a szobájába vonult, ahova két pasas vezényelte őt. Csak órákkal később ébredt rá, hogy az éjszakának itt még nem ért vége. Szobája Ulquiorra lakosztálya mellett helyezkedett el, így kénytelen volt végighallgatni a trió együtt töltött idejének minden percét.