Sziasztok! :3 Hát ez is elérkezett, meghoztuk az Éhezők Viadala utolsó fejezetét. Reméljük tetszett ez a téma, és továbbra is nyomon követtek minket!
Airi&Reiko
14.rész - Bleach TNG - Az éhezők viadala V. fejezet //BEFEJEZŐ RÉSZ//
Grimmjow és társai kétségbeesetten kiabálták Airi nevét, miközben próbálták megkeresni. A kék hajú fiú, tört-zúzott kínjában, és mindent felégetett maga körül.
- Nem,nem, nem, NEM HALHATOTT MEG!!!- kiabálta Reiko összerogyva a földön- Ennyire egyszerűen nem!!
A fiatalok nem tudtak egymással kommunikálni. Mindenki sokkban volt, és mintha lélek nélküli testek bolyongtak volna a bokrok sűrűjében tehetetlenül. Hisagi egyre lázasabb lett a lelkiállapota és a sérülése miatt. Renji magával ráncigálta a fiút. A fiatalok visszavánszorogtak a partra. Hisagit lefektették, és próbálták hűteni, és ápolni a fiút. De az egyre csak Airi nevét hajtogatta.
Airit eközben a földalatti bázisra cipelték, ami az aréna alatt volt kiépítve. Sötét folyosókon hurcolták, halovány piros fényű lámák árnyaiban. Amikor egy nagyobb terembe értek a lánnyal, kikötözték egy székhez. És akkor megjelent maga a Vörös Geisha is. Odalépkedett a lányhoz, és felhúzta az állát, hogy tekintetük találkozzon. Airi már akkor megérezte az auráját mikor a nő a terembe lépett. Hosszú sárkánymintás kimonót viselt, és egy legyező volt a kezében. Hibátlan, szinte áttetsző bőre volt, egy kifinomult, elegáns és határozott nőt mutatott. De belül romlott volt, és önző.
- Örvendek a találkozásnak- mondta selymes hangon.
- Mit akar maga tőlem?- nézett a Gesiha szemeibe megbotránkozva, undorral és dühösen, miközben próbált kiszabadulni, így a lány össze-visszamocorgott. Akkor a nő közel hajolt Ririhez.
- Megkínozni…hogy aztán másra kenjük, és elhiheted, hogy nem mi voltunk azok.
Airi összeszűkült pupillákkal meredt a nőre, és sziszegő hangon kérdezte tőle;
- Még is mi oka van erre?
Eközben betoltak egy kis fém asztalt, tele injekciós tűkkel, kötelekkel, késekkel, fogókkal és egyéb kínzásra alkalmas eszközökkel.
- Hogy mi? Talán túl egyszerű...hogy összeuszítsalak benneteket. Nem akarom bemocskolni a kezem...ezért elintéztetem a dolgokat köztetek...nekem csak a férfiak kellenek, bár vannak kivételek ...Igaz Livia? - nézett akkor a legyezőjét remegtetve, mosolyogva a fal mellett álló lányra.
- Te ribanc!- nézett Airi elképedve a lányra - Grimmjowot sem miattam támasztottad fel mi?! Végül is kelhet a Geishának!
Livia felszegte az állát és úgy nézett le rá, nem szólt semmit, a Geisha pedig mosolygott tovább.
- Nem rossz, nem rossz…nem tudnád végignézni ahogy másért van oda igaz? Pedig hozzászokhatsz. De úgy döntöttem nem bántom, elég nagy fájdalom neked ő is nem?- azzal arrébb állt a lány elől. Mögötte pedig ott állt az ajtóban Hitsugaya, fekete ingben, buggyos fekete nadrágban, aminek az oldalán piros csíkok futottak, és a fiú vállán is egy kis piros jelvény volt. Egy piros lepke, a gesiha jele.
- Hitsugaya- suttogta Airi a fiú nevét könnyes szemekkel- Tegyen velem amit akar, de őt engedje el!
- Megmentettem az életét, hálás lehetsz nekem.
Akkor a Geisha fennkölt hangnemben elmesélte Ririnek, hogy mentette meg a fiút a halál karmaiból.
Az égre vetített képek előtt, a Geisha a vízesés melletti tisztáson sétálgatott, egészen a szakadékig ahonnan Toushirout lelökték. A nő vörös uszályát maga után húzva, végül a mélybe vetette magát és a vízesés szűk partján kutakodó tekintettel figyelte a zuhogó vízfolyam mögötti barlangot, ami színültig volt töltve vízzel. Átgázolt a mocsaras parton, és elégedetten tapasztalta, hogy a barlang most jéggel van tele. Közelebb lépkedett, ajkai mosolyra húzódtak mikor megpillantotta Toushirout a jégbe fagyva. Hitsugaya megfagyasztotta saját magát, hogy ne fulladjon meg.
De cserébe ő már az enyém!- fejezte be történetét a nő, majd odasétált Toushirouhoz, átkarolta és végignyalta a nyakát- Ritka értékes fiú, és nagyon helyes.
Airi összeszorította kezeit, és leszegte fejét. Egész testében remegett a dühtől, és meg sem tudott szólalni.
A fiú akkor közelebb sétált Ririhez, és letérdelt elé, majd ránézett üveges tekintettel.
- Sajnálom Airi...de a pasid juttatott ide, remélem ezzel tisztában vagy. De legalább- nézett fel a Geishára- megtaláltam az igaz szerelmet- a nőhöz lépett, és ajkaik a lány előtt egybeforrtak. A Geisha többi embere felszisszent a féltékenységtől, de a nő egyet legyintett és elhallgattak.
- Chh- szisszent fel akkor Airi is, és egy nagyot dobbantott a lábával.
- Remélem még találkozunk Airi…sok szerencsét- mondta a kábult Hitsugaya azzal zsebre tett kézzel hátat fordított és hozták is a késeket.
- Geisha!
- Igen, Toushirou?
- Azért óvatosan…
- Nem kell hogy aggódj érte, Hitsugaya…már semmi közöd hozzá.
- Kérlek…
A Geisha komolyan a fiúra meredt, majd lassan bólintott egyet, végül Hitsugaya kisétált, és a kínzó eszközökkel a lánynak estek.
Airit telenyomták halucinogén anyagokkal, és megkezdődött a kínszenvedés. A lány és Reiko összes szép emlékét kicserélték borzasztó eseményekre.
Ütötték, vagdosták, eltörték a karját, majd különböző anyagokkal felgyorsították annak gyógyulását, és újból eltörték. Ez így ment három napon keresztül folyamatosan.
Hitsugaya ha akarta, ha nem, hallotta a lány kétségbeesett rimánkodását, és vérfagyasztó halálhörgéseit. Nem bírta, tovább és úrnőjéhez fordult.
- Geisha… kérlek fejezd be, elég volt!- mondta már az első napon.
- Csak nem őt szereted?
- …nem, de ez borzalmas!
- Ne foglalkozz te azzal, csak legyél velem boldog- azzal megcsókolta.
Egy nap telt el Airi elrablása óta, s a második folyamán egy váratlan személy jelent meg a titkos főhadiszálláson.
Ulquiorra volt az.
Higgadtan lépkedett a szinte vakítóan megvilágított folyosókon. A Geisha szolgái rosszallóan meredtek a zöldszemű fiúra, aki fürkésző tekintettel méregette a különböző feliratú ajtókat.
Ahogy közeledett a Geisha felé, keserves kiabálás ütötte meg a fülét. A jajveszékelésben felismerte Riri hangját. Először elképedt, majd az eddigi kimért viselkedése hirtelen eltűnt, s feszültség uralkodott el minden porcikáján. Sebesen berontott a a Vörös Geisha számára kialakított helyiségbe, mit sem törődve a fegyveres őrökkel az ajtóban.
Egy nagyobb teremben találta magát, melynek közepén ott ült a nő egy támla nélküli, ovális fotelen tele rakodva párnákkal.
A fiú közelebb merészkedett hozzá, letérdelt elé a szemkontaktust fel sem véve vele.
-Mondja, mégis mi ez az észveszejtő ordítozás? - kérdezte tisztelettudó, határozott hangnemben.
-Ez a jelenlegi tervünk része - válaszolt csengő hangon, majd felkelt, s lassan elkezdett Ulquiorra felé lépkedni, hosszú vérvörös uszályát maga mögött húzva.
A zöldszemű nem reagált, inkább úgy döntött témát vált.
-És hogy áll a megállapodásunk? - bámulta még mindig a földet, mikor a nő elébe ért.
-Az sajnos nem fog működni.
-Ezt mégis hogy érti? - kérdezte remegő hangon.
-A kis barátnőd, és azok a borzasztó sikolyok...mind-mind a számításaim része.
A zöldszemű fiú akkor elsápadt, szíve elkezdett kalimpálni a dühtől, majd feljebb fordította a fejét. Látta a Geisha kézfejét, hosszú, vörös körmeit, melyek akkor megfogták állát és felhúzták őt a földről.
-Ugye jól van Reiko? Mert ha bármi baja esett...-préselte ki a szavakat elfojtott hangon.
-Ugyan már, én nem mocskolom be a kezem holmi cafkák vérével...-simította végig a fiú ajkait, majd ében fekete haját kezdte el csavargatni. -Majd a kis szőke társa elintézi helyettem.
A zöldszemű akkor felszegte fejét, és egyenesen a Geisha szemeibe nézett.
De nem hatott rá a nő aurájából áradó bűbáj. Túl erősek voltak a Rei iránt táplált érzései, túl mély volt a düh, a fájdalom amik mardosták őt belülről.
-Megszegte az ígéretét...ráadásul pont ellenkezőleg cselekszik - szólt emelt hangon a nőhöz, mire pár őr előrántotta fegyverét a kardhüvelyből, és elindultak a srác felé.
-Ulquiorra...ne légy ilyen dühös. Inkább maradj itt velem, biztosan megoldhatjuk másképpen is. - nyalta meg a száját a nő, majd kezei elkezdtek a fiú ágyéka felé csúszni. - Tudod, nagyon hasonlítunk mi ketten...ráadásul kifejezetten vonzó ifjú vagy.
Ulquiorra letaszította magáról a nő kezét, majd pár lépést hátrált.
-MAGA MEGŐRÜLT? -ordított rá kikelve magából, aztán ökölbe szorított kezekkel kirohant a teremből.
A Geishát védelmező emberek utána akartak iramodni, azonban a nő leintette őket.
-Úgyis vissza térsz még hozzám...-mormolta magában.
A fiú lélekszakadva bolyongott az erdőben. Rohant és rohant, ahogyan csak bírt, az egész helyet felkutatva Reikoék után.
Hitsugayara némileg vigasztalóan hatottak a Geisha nyugtató csókjai, de Ulquiorra távozása után, amikor a lány ajtója előtt sétálgatott, és hallotta ismét a sikolyait, nem bírta magát türtőztetni, és berontott.
- ELÉG VOLT! FEJEZZÉK BE MOST AZONNAL!- alig látott a lányból valamit, de amit látott az elborzasztotta. A fiút már vitték is kifelé, de beleégett az agyába a kép, ahogy a lány szájából folyt a vér, a karja ki volt tekeredve, és a húsa ki volt egy csomó helyen.
- Eresszétek el!- tört ki üvöltve, és néhány őrt halálra fagyasztott, mikor a Geisha mögötte termett, és kezét a vállára rakta. A fiú megtorpant.
- Ne aggodalmaskodj annyit…inkább gyere- és egy csókkal lehiggasztotta a fiút aki kábultan követte a nőt a hálókörzetbe, ahol minden tele volt áttetsző függönyökkel, gyertyákkal és selyempárnákkal.
Hitsugayaval beszélgettek, miközben a feje a nő ölében volt, és a Geisha cirógatta a haját, és dícsérte:
- Toushirou neked olyan szép a hajad...-ami miatt mások pedig furcsának találták.
Hitsugaya rámászott a Gesihára kis idő múlva, de az lehiggasztotta, pedig fiú majd felrobbant a vágytól
- Ne aggódj...mindennek eljön az ideje- mosolygott rá a nő.
Mire beköszöntött az éjszaka, Ulquiorra megtalálta a már ismert kitaposott ösvényt, ami a parthoz vezetett.
Félelemmel szívében végigcaplatott a kis csapáson, és megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor meglátta Reiéket a homokban.
Mindannyian csendben ücsörögtek. A gyász, a szomorúság és a tehetetlenség szinte tapintható volt a levegőben.
Ulquiorra eléjük rontott. Térdein megtámaszkodva lihegett, aztán felpillantott.
-Végre megtaláltalak titeket...-lehelte fáradtan, de hangjában érződött a kétségbeesés.
-Ulquiorra...-suttogta a vöröske elképedve
-Figyelj rám, Reiko! Hatalmas veszélyben vagy...! Airit elfogták, és most azon vannak, hogy 'eltérítsék'!
A lány meghökkenve meredt rá, majd keserűen odavetette neki:
-Airi ...Airi halott, Ulquiorra.
Abarai teste megfeszült, és hozzátette vészjósló hangnemben:
-Elég szánalmas módszereid vannak, hogy visszaszerezd őt haver...Ilyen undorító mesét kitalálni!
-Ráadásul pont Airivel... - helyeselt Kurosaki.
Ichigo átkarolta Reit, akinek elkezdtek potyogni könnyei barátnője neve hallatán, s a tőle kapott pisztolyos medált szorongatta.
-Fejezd be Ulquiorra...-szólalt meg akkor Hisagi is elszörnyülködve.
-Én valamiért hinni akarok neked...-mondta Grimmjow halkan, élettelenül barátjára meredve.
-Higgyél is! Grimmjow, hallottam ahogyan kínozzák. Hallottam a hangját, érted? ÉLETBEN VAN!
-Kínozzák? De mégis...ki?!
-A VÖRÖS GEISHA! NEM HAZUDOK, AIRI EGY FÖLD ALATTI BÁZISBAN VAN, ELTÉRÍTIK ELLENED REIKO! MIÉRT NEM HISZTEK NEKEM?! - ordított rekedt hangján, s egyre inkább dühös lett.
-Láttuk Airi képét az égbolton. MEGHALT, ÉRTED? - förmedt rá Ichigo.
-De mégis miért találna ki ilyet? - kérdezte Grimmjow merengve.
-Eljátszani a hős szerelmest aki megmenti Reikot...közben meg minket akar eltenni láb alól...
-Nem, Ulquiorra nem ilyen! - szólalt meg hirtelen a vöröske.
-Emlékszel mit tett Ichigoval? - meredt rá Shuuhei üres tekintettel.
-Emlékszem...-hajtotta le a fejét összezavarodottan a lány.
Ulquiorra már nem hallotta tisztán miről beszélgetnek, csak bámulta Reit, ahogy Ichigo karjai köré fonódnak. Csak figyelte őt, fürkészte összetört tekintetét. Majd körülnézett és látta a kérkedő pillantásokat - egyedül Grimmjowéba látott némi hitet - aztán rájött, hogy senki se hisz neki, hogy teljesen elveszítette társait, és ami még rosszabb - örökre elveszítette Reikot is.
Lassan hátat fordított, és mielőtt végleg eltűnt sziluettje az éjszakában, annyit suttogott:
-Mindennek vége...
A fiú minden reményét elvesztette. Nem hittek neki társai, és a legszörnyűbb az, hogy nem hitt neki Reiko sem.
Akkor hirtelen megállt egy fa előtt, és összeroskadt a tövében. Elméjében mindenféle gondolatok bolyongtak.
-Mégis miért történik mindez? - kérdezte magától, majd erősen összeszorította szemeit. Próbált visszaemlékezni arra, mikor egyezést kötöttek a nővel.
Még a kiképzőközpontban, Ulquiorra addig rágta főnöke fülét, amíg el nem intézett neki egy találkát a Vörös Geishával. A fiú nagyon tartott tőle, mégse hátrált meg elképzelésétől. Azt ajánlotta a nőnek, hogy egész hátralévő életében odaadóan szolgálni fogja őt, ha élve kijuttatja Reikot az arénából. A Geisha kisebb habozás után, de beleegyezett az ajánlatba. Végtére is Ulquiorra rettentően okos, kiváló a manipuláló képessége, tisztábban átlát az összes bonyolult szituáción mint bárki más és nagyszerű emberismerő. Ezek a tulajdonságok mind hasznára válhatnak a nőnek.
Hatalmas alakot öntött a tehetetlenség. A zöldszemű fiú feltápászkodott a földről, tekintete teljesen érzelemmentessé vált. Tisztában volt vele, hogy mindenkit maga ellen fordított, s azt is tudta, hogy önzően cselekedett. Hiszen végezni akart Ichigoval annak ellenére, hogy tudta, Reiko már úgy sem lehet az övé. Viszont most minden a lehető legrosszabbul alakult.
Pár óra múlva a zöldszemű újra a földalatti bázison találta magát. Az őrök dühösen rámeredtek, viszont engedték, hogy belépjen a Geishát rejtő hálóterembe. Elvégre ezt a parancsot kapták.
Az ajtó kinyílt, s ő egy csodaszép, átlátszó függönyökkel díszített szobában találta magát, amely gyertyák titokzatos fényében pompázott. Ulquiorra komótosan az ágyon ülő Geisha felé lépkedett, s végig a gyönyörű nő arcára emelte tekintetét. A korábban benne égett tűz, szenvedély akkorra már mind elsorvadt benne. Szeméből az utolsó remény fénye is kialudt. Nem maradt más, csak a tátongó üresség. Teljesen elveszítette józan eszét. A nő ezt kihasználva, elkábította őt aurájával, s pillanatok alatt uralma alá helyezte őt.
-Végre, te is az enyém vagy...-méregette mosolyogva a fiút, majd mutatóujjával odahívta magához.
A selyem függönyök szelíden legördültek előttük, s onnantól kezdve már csak a hangok, és az árnyjáték mesélt az éjszaka további eseményeiről.
A harmadik napon Hitsugayanak sikerült rávennie az úrnőt, hogy Airi kínzásának véget vessenek, hiszen eredetileg öt napos volt a terv.
- Rendben van....de cserébe- és az ujját a fiú mellkasának támasztotta, és óvatosan lökte őt hátra.
Mikor Airit kísérték ki, pont belátott a résnyire nyitott ajtón, és megpillantotta a Gesihát és Hitsugayat együtt, miközben szeretkeztek.
A teljesen kába lánynak ez adta meg a kegyelemdöfést, és lelki-fizikai roncsként dobták ki az arénába nem messze Reikoék pihenőhelyétől.
Airi világoskék szemei lassan kinyíltak, pupillái összeszűkültek a hatalmas fényáradattól. Hirtelen nem értette hogy került oda, vagy hogy mi történt vele. Majd látása kiéleződött, s megpillantotta maga körül az aggódó arcokat. Minden porcikája sajgott a fájdalomtól, elméjét borzalmas emlékfoszlányok hálózták be. Aztán érezte, ahogy valaki a nyakába borul, szorosan átöleli őt. Reiko vörös tincseit vélte felfedezni arca mellett. Barátnője beszélt hozzá, de a szavak összefolytak, csak a háttérhangokat volt képes hallani.
Akkor megpillantotta Reiko arcát; kétségbeesetten próbált kommunikálni vele, miközben határozottan rázta vállait.
Majd hallása is kiélesedett, az addigi tompa hangok most újra értelmet nyertek.
-Airi, hát élsz?! Mondj már valamit! Riri, kérlek szólalj meg! - hallatszott Rei hangjában a hisztérikus feszültség.
Viszont a szőkeség reakciójára senki sem volt felkészülve.
Hátrálni kezdett Reitől, akárcsak egy zsákutcába került, riadt vad. Társa hangja, illata, külleme, minden egyes mozdulata rettegéssel töltötte el őt.
A vöröske meghökkenve nézett rá, majd jobb kezét felé nyújtva azt kérdezte:
-Riri, mi a...?
Azonban nem ért mondata végére.
Airi szemeiben a félelmet gyűlölet váltotta fel. Egy óriásit ugrott hátra, miközben előrántott egy tőrt.
-NE GYERE A KÖZELEMBE! -ordított rá dühödten, a tőrt mindvégig maga elé tartva.
Reiko elképedt barátja kijelentésétől, és mit sem törődve a lány hangjában érződő éles fenyegetéssel, elkezdett felé lépkedni.
-Airi ne szórakozz...mégis mi a franc történt veled?
A szőkeségnek sem kellett több, azonnal Reikora vetette magát, aki egy pillanat alatt a homokban landolt. Riri a lányon ült, a fegyvert erősen Rei nyakához szegve, akinek vére végigcsordult a penge élén.
Ichigo azonnal reagált, s egy lendülettel lerántotta Reikoról a szöszit, mialatt kicsavarta a tőrt kezéből.
-MI ÜTÖTT BELÉD?! - üvöltött rá a narancshajú, miközben szorosan fogta a lány csuklóját.
-Ereszd el - sziszegte Grimmjow, majd eltaszította Kurosakit Riri közeléből. Ichigo dühösen rámeredt, majd védelmezően a még mindig a földön tápászkodó, lesokkolt Reiko elé állt.
-Airi, mit tettek veled? - vizslatta a lány testén lévő szörnyű sérüléseket, kék,zöld,lila foltokat, hegeket fájdalmas tekintettel a kékség.
-Ő tette ezt velem - mondta elfojtott hangon a szőkeség, miközben mutatóujját Reiko felé tartotta. Könnyei elkezdtek potyogni miközben riadtan vizslatta Rei minden mozdulatát
Reiko rémülten és ledöbbenve bámult társára, csak tátogott de egy szó sem jött ki torkán.
Akkor Renji megszólalt;
-Ulquiorrának igaza volt...
Ez a kijelentés még jobban letaglózta a vöröskét, s neki is eleredtek keserű könnyei.
-Airi...-suttogta Rei, majd megemelte hangját - én nem tettem veled semmit! Átmosták az agyad...hinned kell nekem!
-HAZUG DÖG! -üvöltött rá torkaszakadtából a lány - AKKOR MIVEL MAGYARÁZOD AZT, HOGY ÍGY NÉZEK KI?! TISZTÁN EMLÉKSZEM, HOGY TE MŰVELTED EZT VELEM! - potyogtak a szöszi könnyei a puha homokba.
-NEM, ÉN TETTEM! SOHA NEM LENNÉK ILYESMIRE KÉPES, AIRI! - vágott vissza Reiko kikelve magából, majd felpattant a földről. - Ha megakarsz ölni, csak tessék!
Ichigo egy hatalmasat rántott a lányon, majd szorosan átölelte őt. - Ne beszélj baromságokat, Rei! Ezzel nem érsz el semmit!
Rei megtorpant és búskomoran a földet pásztázta.
-Pedig én...az életemet is rád bíztam volna...te pedig..te...- mormolta elfojtott hangon Riri miközben kezeivel a hajába túrt, majd hirtelen térdre esett.
Grimmjow elkeseredve letérdelt a lány mellé.
-És nekem hiszel, Airi? Mert bízhatsz benne, hogy nem Reiko tette ezt veled..A Vörös Geisha volt az, Airi.
-Ha ő átvert...mi a garancia rá, hogy te nem próbálsz becsapni?! - nézett rá kételkedve, s arrébb kúszott a földön - Te is bántani fogsz...
Riri elméje teljesen elborult. Összezavarodott, borzasztó emlékek kavarogtak fejében. Az agya kezdte az összes szerettét ellenséggé titulálni, ő pedig a megőrülés határán állt.
Grimmjow meghökkenve mustrálta barátnőjét, majd reményvesztetten utána nyúlt.
-Kérlek Airi...ne csináld ezt! Szeretlek...!
-NE ÉRJ HOZZÁM! - pattant fel a lány a földről, s a szél elkezdett hevesen fújni. - Elég volt már a hazugságokból! - mondta megtörve, s a légáramlás egyre csak erősödött körülötte, sötét felhők kezdtek gyülekezni az égen.
A kékség azonban nem adta fel.
-Ez az egyetlen dolog, amiben nem tudok hazudni, sem színlelni - suttogta reményvesztetten, s tanácstalanul a lányra meredt.
A szőkeséget azonban nem hatotta meg a fiú vallomása. Lassan megingatta fejét, s dühösen viszonozta a srác tekintetét. Váratlanul Kurosaki felé tartotta kezét, s ennek következtében egy hatalmas széllökés messzire taszította a fiút Rei közeléből.
-Riri...kérlek, hagyd abba...
Már a tenger hullámai is bosszúsan háborogtak, villámok nyaldosták az eget, az eső is elkezdett szakadni, a széláramlat vadul tépte a fák lombjait. A szőkeség pedig határozottan Rei felé vette az irányt.
-Nem engedem, hogy fájdalmat okozz nekem többé... -majd nagy lendülettel a vöröske felé lendítette az eddig markolászott tőrt. A lány pont kitért a támadástól, viszont arcát kicsit megvágta a fegyver éles pengéje.
Reiko azonban az ostrom ellenére is, megrökönyödve újra barátnőjéhez fordult, s megpróbálta őt átölelni.
-TAKARODJ INNEN! -ugrott hátra másfél métert a szőkeség, majd gyors iramban újra támadásba lendült.
Ellenben Rei, megragadta barátnője csuklóját, hátrafeszítette azt, aztán magához rántotta őt és szorosan átölelte őt.
-ERESSZ EL! - vicsorgott rá dühödten Riri, majd ellökte magától a lányt.
Reiko akkor tenyerébe vette a kis pisztolyos medált, s kezét Airi felé nyújtva mutatta azt neki.
-Emlékszel? Megígértük egymásnak, hogy kijutunk innen. Hogy együtt maradunk! Hogy soha nem fogunk egymásban kételkedni! Airi, borzasztó dolgokon mentél keresztül...de muszáj hinned a barátságunkban! Esküszöm, hogy meggyógyítalak!
A szőkeség kitágult pupillákkal meredt a nyakláncra, majd benyúlt pólója alá, s megérintette sajátját. Meghökkenve társára nézett, aztán térdre rogyott. A feje borzasztóan elkezdett hasogatni, homályos emlékfoszlányok kavarogtak koponyájában, melyek egy pillanatra betekintést engedtek neki arra a monumentumra, mikor Reinek adta a nyakéket. Egy óriásit ordított, a vihar pedig úgy tombolt, mint addig soha. Hátborzongató égiháború vette kezdetét. Az égzengés kezdte tönkretenni az elektronikus berendezéseket, így a TV-k képernyőjén hol volt adás, hol nem. Iszonyú nagyokat villámlott, a fák lángoszlopokká változtak s időnként hatalmas mennydörgés rázta meg az Arénát.
Eközben az elképedt Kaito már fel is pattant a TV képernyője elől, hogy repülővel kémjeiért induljon. Hiszen tisztában volt vele, hogy ennek katasztrofális vége lesz.
Végül hatalmas robajjal repedt végig az Aréna mennyezete, s az alkatrészek, fémvezetékek, borzasztó súlyú törmelékek zuhantak alá a tengerbe, s a fákba.
Kezdetét vette a megállíthatatlan pusztulás.
Mindenki aki még élt halálra volt rémülve, s megpróbált elmenekülni. Bár hiába. Sokan ebbe a viharba haltak bele.
Akkor az égen megjelent egy hatalmas hadigép, és egy hosszú kötélhágcsó ereszkedett alá.
Renji és Hisagi meginultak felé, s Ichigo is odarángatta a lesokkolt Reikot.
Airi azonban nem volt képes irányítani erejét. A földön gubbasztott remegve, a törmelékek körbevették őt.
Kaito akkor rákiáltott a kékségre, s egy injekciót dobott oda a fiúnak. Grimmjow kétségbeesetten törte át magát a fémhegyeken, hogy Riri közelébe juthasson, majd óvatosan a lány karjába szúrta a nyugtatóhatású szert. A szőkeség akkor összerogyott. Vele párhuzamban a vihar is lecsillapodott, az utolsó törmelék darabok is lezuhantak. Viszont minden totálisan káros volt, az Aréna sokkal életveszélyesebbé vált mint valaha is volt.
Grimmjow egyik karjával felkarolta Ririt, másikkal pedig a kötélhágcsóval megkapaszkodott, úgy vitte őt fel a repülőgépre.
-Gyorsan! Mielőtt észhez tér, le kell hogy kötözzük. Némileg enyhíthetünk a helyzetén egy kezeléssel, a többit majd a főhadiszálláson kitaláljuk!
Akkor néhány orvos kimarta Grimmjow karjai közül a lányt, s elvitték őt a műtő felé.
A fiú kétségbeesetten nézett utána, Kaito megveregette a vállát.
-El sem hiszem...hogy megúsztuk ezt a borzalmat - lehelte váratlanul Ichigo.
-Ebben tévedsz, fiam. Még csak most jön a java.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése