15.rész - Bleach TNG - Új élet egy régi korban

Sziasztok! Rengeteg kihagyott idő után, újra visszatértünk. Magánéletünk megóvása és személyazonosságunk megőrzése végett nem szeretnénk magyarázkodni sem a kihagyás, sem a folytatás miatt. Az a lényeg, újra itt vagyunk és írunk ezerrel!Köszönjük megértéseteket, és reméljük elnyeri tetszéseteket az új rész! Airi&Reiko

15.rész - Bleach TNG - Új élet egy régi korban

Kaito egy hatalmas és gyönyörű irodában cigarettázott épp, az előtt a fal előtt, amit végig magas ablakok borítottak gyönyörű kilátást engedve a városra és az a fölött lenyugodni készülő napra. Mélázásából halk és megfontolt léptek zaja verte fel, és mikor megfordult, legnagyobb döbbenetére Hitsugaya sétált felé, egy kissé kigombolt fekete ingben, aminek fel volt hajtva a gallérja.



- Te meg…?- suttogta döbbenten a férfi.

- Nem ellenségeskedni jöttem… bár már a Geishával vagyok, a barátaim itt vannak- mondta megfontolt szavakkal a fiú, majd felemelte egyik karját és kinyújtotta a kezét, amiben egy kis fiola volt.

Kaito kérdőn nézte a tárgyat, és nem szólt semmit.

- Az eltérítés ellenszere…

- Ezt komolyan mondod?

- Nem áll szándékomban Airit megmérgezni, mi más lenne?

- Honnan szerezted?- indult el a fiú felé Kaito.

- Elloptam…

- Senki sem tudja hogy itt vagy?- nézett rá kérdőn.

A fiú csak megingatta a fejét. A főnök elvette tőle a fiolát, a fiú keze pedig tehetetlenül maga mellé hullott.

- Hogy jutottál be ide?

Akkor Hitsugaya a férfire emelte türkizkék szemeit. Kaito már a pillantásából kiolvasta hogy meg van babonázva.

- Ne kérdezzen annyit- mondta, majd hirtelen köddé vált.

Kaito-sensei döbbenten forgatta a fejét jobbra- balra, de már sehol sem találta a fiút tekintetével. Mindegy is volt, hiszen az ellenszer ott maradt nála, és már el is indult, hogy Airin segítsen.

A hosszadalmas megpróbáltatások azonban még nem értek véget. Sőt, a fiataloknak újabb kihívásokkal kellett szembenézniük.

Kaito sensei egyetlen megoldást látott arra, hogy kémjeit elbújtassa a Viadal incidenseinek következményei elől. Hisagi és Ichigo egy nemes japán dinasztia leszármazottjai voltak. Az ő családjuk nagyon hagyományőrző volt, szinte el sem érte őket a 21. századi világ modern rendszere. Mélyen tisztelt szokásaiknak éltek, és szigorúan betartották az örökösödési rendet és a hierarchiát.


Hisagi minden erejével ellenkezni igyekezett Kaito ötletével szemben. A főnök viszont kérlelhetetlen volt. Grimmjow kémközpontjának vezetőjével együtt megállapodtak az elbújtatásban. Renji és ő szolgáknak álltak be a két nagy múltú családhoz, hogy ne legyenek a terhükre és ne csak a napot lopják. Reikot és Airit geishának vitték, a dinasztia tartotta ugyan is fenn a kis elszigetelt település szórakoztató házát. A két lánynak pusztán hónapjai voltak arra, amiket mások évekig tanultak. Mindez az álcájukként szolgált, hogy a Vörös Geisha bosszúja elől elmenekülhessenek. A nő ugyanis nem akart bele törődni abba, hogy a Viadalt most először kijátszották, és minden erejével azon volt, hogy megtorolja a fiatal csapat tettét.

Másnap korán reggel útnak is indultak. 

Az egy órás repülőút után megérkeztek a Gifu prefektúrába, ahonnan egyből a közeli vasútállomáshoz vezetett útjuk. Mivel a község ahova tartottak több órányira lett volna gyalog, Kaito sensei átszállással oldotta meg az ügyet. A vonatút újabb 1 órát vett igénybe, majd a végállomáson leszállva, egyből megpillantották a rájuk várakozó középkorú, kopasz férfit. A nagydarab alak egy hatalmasat dobbantott lábával, majd a helyi tájszólással a köré gyűlt fiatalokhoz intézte szavait.

- Kérem kövessenek engem!- vigyorgott hiányos fogsorával a fazon.

Mindenki a férfi nyomába eredt, csupán az állomás robaja és bőröndjeik zörgése nyelte el a bennük kavargó gondolatokat.

A vasútállomásról kiérve, azonnal láthatóvá vált a község - jobban mondva porfészek. Mindenfelé kis sátrak álltak, bizarr külsejű gazdájuk társaságában, akik minden áron próbálták rásózni portékáikat az arra járó emberekre. Amint az emberek sűrűjébe értek, a kis csoport köré néhány magas, erős testfelépítésű férfi állt - az eljárás szerint. Ugyanis a közelmúltban az emberkereskedelem is elterjedt a környéken - így óvintézkedésekre volt szükség.

Kb negyed óra elteltével, elsétáltak az utolsó sátor mellett is, sikeresen kikavarodva az embertengerből.
A férfi ekkor megszólalt.

-Nos , innentől kezdve szekerekkel folytatjuk utunkat. - mutatott a felsorakozott lovas szekerekre, s az előttük álló végtelenségbe nyúló, széles csapásra.

A földutat jobbról és balról is hatalmas virágmezők vették körbe, s ahogy haladtak rizsföldek váltották fel őket.
A nap járása szerint, nagyjából dél körül lehetett mikor a szekerek befutottak a faluba, becses nevén Shirakawába.
Ennek a községnek teljesen más volt a hangulata, mint első állomásukénak. Az út mentén mindenütt cseresznyefák virágoztak, szirmaikkal rózsaszínné varázsolva azt. Érintetlen zöld környezet uralkodott a területen, hatalmas régi építésű, mégis elegáns japán házakkal - bár legtöbbjük olyan volt, mint egy kisebb kastély, s némelyikük akár több mérföldön is elterült. Ugyanis ezt a kis falvat nemesi családok, kúriák lakták.

A beilleszkedés folyamata nem volt egyszerű.

A lányoknak sok szenvedésen kellett átesniük. Meg kellett tanulniuk járni a geishák cipőjében, hangszereken kellett játszaniuk, tanulták a társalgás művészetét és egy pillantással el kellett terelniük bármelyik férfi figyelmét. Egy élő műalkotássá kellett válnia annak a nőnek, aki geishának akarta magát nevezni. Nem voltak kurtizánok, de élettársak sem. Nap nap után fáradhatatlan hajtásban és gyakorlásban volt a két lánynak része. Nem egyszer voltak megdorgálva tanítójuk részéről a fegyelmezetlenségük miatt. Néhány lány megvetően figyelte őket a próbák során.


Egy alkalommal a táncórán legyezőket használtak. Airi ügyesen forgatta ujjai között az ikonikus tárgyat, de túllendítette az egyik fordulatot. A legyező kirepült a kezéből, és fejbe vágta vele az egyik, egyébként is arrogáns lányt. Reikoból azonnal kitört a nevetés.

- Elég legyen! - szólalt meg az idősebb, szintén geisha tanítójuk. - Szedjék össze magukat! Hamarosan fellépésük lesz az urak előtt.

Reiko és Airi elképedtek. Nem gondolták, hogy ennyire komolyan kell majd venniük ezt az életet.

- Idővel pártfogót kell mindnyájatoknak találni. Egy urat akihez onnantól kezdve, hogy kiválaszt titeket, tartozni fogtok. Csak azzal a férfival tehetik meg azt is hogy lefeküdtök - mondta szigorúan a nő.

A két lány döbbenten összenézett. Reiko nyugodtabb volt, mert tudta, hogy Ichigo is a nemesi család része.



A főág a Shuuhei volt és a Kurosaki dinasztia alájuk volt sorolva, mint alcsalád. Az alcsalád kötelessége volt a segítségnyújtás, a főcsalád őseinek tisztelete, rítusain való részvétel és a munkaerővel való segítés. A főcsalád ezért cserébe segítette az alcsaládot szükség esetén, és erkölcsi vezetést nyújtott a számukra. A szolgarend és a geishák is alájuk voltak sorolhatók. Ők azért voltak, hogy kiszolgálják a fő, és az alcsaládot.


Airi Grimmjow párja volt, és a fiú szolgálói pozíciója nem adott esélyt arra, hogy ők összekerülhessenek. Miután a lány ezzel szembesült már kevésbé teltek vidáman a napjai.






Ahogy teltek a napok, hetek, elérkezett a beosztó ceremónia ideje is, ahol az urak kiválasztották maguknak a geisha növendékeket.

A nagy nap reggelén Airi kómásan ébredt. Feje alól kidőlt a nyaktámasztó. Az egyik feladat ugyanis az volt, hogy meg kellett tanulniuk mozdulatlanul aludni, hogy az elkészített, és felkötött hajuk reggelre is pompás maradjon.

- A fenébe, elkések ! – pattant fel, és sietősen összeszedelőzködött. Elhúzta a papírfalat, és távozott a szobájából. Út közben a kimonót igazgatta magán, és nem figyelt az orra elé, ám mikor felpillantott, észrevette a vele szembe közeledő Hisagit. A fiú megtorpant a látványtól. Borzasztó csinosnak találta Airit ebben a viseletben, arcára szelíd mosoly ült ki.

- Jó reggelt Airi- köszönt oda a lánynak. Riri elpirultan meghajolt, ahogy azt tennie kellett az illemszabályok szerint.

- Jó reggel uram!

- Jaj, hagyd ezt kérlek! Te nyugodtan tegezhetsz- mondta a fiú.


Airi óvatosan felpillantott, tekintetük találkozott. Hisagi sóhajtott egyet, majd szóbahozta a ma esedékes ceremóniát. Próbálta megnyugtatni az ideges lányt. Tudta, hogy nem segíthet rajta, és a Grimmjow kapcsolatán. Riri csak abban az egyben reménykedhetett, hogy őt senki sem fogja magának kinézni. Hisagi szorosan magához ölelte a lányt, de végül el kellett hogy induljanak, ugyanis mindketten késésben voltak.

A lányok már benn várakoztak, amikor Amida asszony, a geisha növendékek tanítója, félretolta a mahagóni ajtót, s szép sorjában besétáltak rajta a tiszteletet parancsoló személyek, igen vegyes korosztályban.
A Gesihák azonnal meghajoltak előttük, fejüket lehajtották.
Akkor a főúr, Hisagi apja megszólalt:

-A fiam...nincs itt. - sóhajtott egyet majd a keresésére küldött egy szolgálót.

Reiko aggódva fürkészte a tömeget, fél szemével kukucskálva. Cseppet sem örült a látványnak; a felhozatal nagy része idős férfiakból állt, kaján vigyorral arcukon.

-Még hogy nem kell feltétlen rosszra gondolni? -mormolta magában elszörnyülködve - Airi, hová tűntél?..

Majd mikor újra felnézhettek, letaglózva figyelte az előtte álló, a tömegből haja által kitűnő fiút. Kurosaki Ichigo állt ott vele szemtől szemben, aki ugyanúgy alig hitt szemeinek. Fülig vörösödve mérte végig a lányt tetőtől talpig, szinte felfalta őt szemeivel.

Reiko sokkoltan meredt a fiúra, aki hangtalanul azt tátogta a lánynak:

-Gyönyörű vagy - s mivel a vöröske tudott szájról olvasni, vérbe szökött arccal hajtotta le fejét.

A fiú már környezetéhez megfelelően volt öltözve. Egy sötétszürke kimonót viselt, narancssárga madaras mintákkal rajta, derekán egy fekete "övvel' erősítve a ruhát.


A ceremónia menete egyszerű volt ;Minden férfi végigmérhette a nőket, s akit először kiszemelt magának valaki, azzal a többi nemes már nem vetekedhetett.
Ichigonak feltűnt, hogy Reire több fazon is szemet vetett, így cseppet sem foglalkozva a többi nővel, odalépett a lányhoz, belé karolt és Amida asszonyhoz vezette őt.

-Őt akarom - mondta határozottan a fiú az idős nőnek.

Erre a kijelentésre még a szigorú asszony is zavarba jött, Reikoról nem is beszélve.

-Na de fiatal úr - pirult el kicsit a nő - Tudom, hogy nehéz visszaszokni, de kérem viselkedjen.

-Sajnálom - vakarta meg a fejét a srác rózsás arccal.

A nő felírta Kurosaki neve mellé Reikoét, s jobb kezét feltartva annyit mondott:

-A hölgy ezentúl az ön rendelkezésére áll, s kötelessége lesz kielégíteni minden igényét.

Reiko alig jutott levegőhöz, úgy kapaszkodott a fiú erős karjaiba. Teste forró lett az izgalomtól, úgy érezte belázasodott.
Ichigo meghajolt Amida előtt, s nyugodt léptekkel kivezette Reikot a helyiségből. Azonban amint szem elől vesztek a kíváncsiskodó emberek elől, a narancshajú fiú , Rei kezét fogva futásnak eredt a hosszú folyosókon.

Ichigo hosszú loholás után jobbra kanyarodott. A környezet megváltozott, sokkal kifinomultabb, elegánsabb részhez értek. A nemesek lakosztályához. Egymás mellett több
cirádás ajtó vált láthatóvá, s a fiú az ötödiket félretolva behúzta a szoba homályába magával Reit.
Egy gyönyörű szobában találták magukat. Reiko elképedve vizslatta a fehér falat díszítő japán motívumokat, a hatalmas ablakokat melyeken bevilágított a telihold fénye, s
a kertben álló cseresznyefákat, melyek virágait akkor is fújta a lágy tavaszi szellő.
Ichigo betolta maguk mögött az ajtót. Reiko háttal a falnak simult, még mindig a látványban gyönyörködött, mikor látókörét hirtelen Ichigo mélybarna szemei takarták el.
A fiút megvilágították az éjszaka fényei, ellágyult tekintettel mélyedt a vele szemben álló Rei szemeibe.
Két keze közé fogta a lány arcát, majd lassan egybeforrasztotta ajkait Reiével. Aztán kezei lecsúsztak a lány arcáról a derekára. Azon gyengéden körbefonta karjait, majd
szép lassan térde csúszott a lány előtt, fejét Rei hasának támasztotta.

-Istenem, csak álmodok? - szorította magához a lányt - Kérlek mondd, hogy nem - szorította össze szemeit, visszagondolva a rengeteg keserűségre ami nemrégiben történt. S
most mégis ott állt Reiko, semmi sem választotta el őket. - Nem engedem, hogy ennek valaha is vége legyen...

Airi és Hisagi késve érkeztek a helységbe, és Hisagi apja azonnal magához intette a fiát. Airi igyekezett elvegyülni a tömegben, de sajnos nem járt sikerrel. Egy vén fószer azonnal kinézte magának a lányt. Riri kellemetlen bájcsevejbe kezdett az úrral, hogy betartsa az illemszabályokat. Hisagi feszülten nézte végig a jelenetet a terem másik végéből. Airi segítség kérően körbepillantott. Ekkor Hisagi édesapja csendre intette a díszes társaságot, és magához ragadta a szót. - Elnézést kérek, hogy a fiam megvárakoztatta önöket. Örülök, hogy ma ennyien el tudtak jönni. Szeretném bejelenteni, hogy a hagyományőrzésünk folytatásra fog kerülni. Hisagi, a fiam fogja átvenni a helyemet- az emberek tapsolni kezdtek- ennek viszont feltétele egy feleség, és egy születendő utód- folytatta az édesapa- a geishák pedig mind finom, jól nevelt, gyönyörű, és intelligens hölgyek. Így most szeretném megkérni a fiamat, hogy válasszon egyet magának közülük- azzal az elsápadt fia felé fordult.


Hisagi végig kémlelte a tömeget, és tekintete újra és újra a kétségbeesett Airin állapodott meg. A lányt az idős férfi azóta sem hagyta nyugton, úgy tett mint aki figyel a főcsalád beszédére, de egy percre sem vesztette szem elől a lányt.

Grimmjow és Renji az ajtók mögül leskelődve figyeltek.

Hisagi lassan Airi felé nyújtotta a kezét. - Airi Hayasawát választom- mondta végül. A lány lassan, és elsápadtan a fiú felé indult. A tömeg ismét tapsviharban tört ki. A tanítójuk elégedetten bólintott egyet, visszafogott mosollyal az arcán.


Grimmjow keze ökölbe szorult az ajtó túloldalán és faképnél hagyva Renjit elviharzott.

A ceremónia után Hisagi és Airi elvonultak a fiú hálókörzetébe. A fiú arcán látszott a meggyötörtség. Szomorú tekintetét ráemelte a lányra.

- Airi, sajnálom ami történt – szólalt meg végül halkan- nem tehettem semmit… Te nem ismered a családom, szörnyűek benne a férfiak, nem akartam hogy valami perverz karjaiban köss ki.



Airi felsóhajtott, és leült a fiú mellé az ágy szélére.


- És mit gondoltál, hogy majd együtt leszünk mint egy boldog család ? – kérdezte. 

- Talán… talán van rá esély…

Airi részben meg értette a fiú döntését, részben pedig lázadozott a történtek miatt. Kettős érzései viharként tomboltak a szívében. Vonzódott a fiúhoz, de nem tudta Grimmjowot kiverni a fejéből.

- Legalább Grimmjowtól hagy búcsúzzam el… megengeded?

- Persze, nyugodtan… ez a legkevesebb- válaszolta Shuuhei.

Ezután nem sok beszélgetés hangzott el az otthonos szobában. A két fiatal lefeküdt egymás mellé. Hisagi egy ujjal sem akart a lányhoz érni, vagy bármi tolakodót tenni. Lassan elnyomta őket az álom, és akkor viszont óvatosan átkarolta a lányt.


Másnap reggel Reiko arra ébredt, hogy Ichigo hozzábújva a mellein szuszog. Magába szívta a fiú hajának illatát, majd végig simította hátát.
Már nagyon rég nem volt rá példa, hogy ilyen boldogan és nyugodtan keljen fel. A viadal okozta traumák miatt nagyon keveset aludt, és akkor is rémálmai voltak.
Rei óvatosan kiszabadította magát a fiú öleléséből , mire ő álmában morgott valamit, s átkarolt egy párnát.
A lány elmosolyodott a látványtól, majd elindult készülődni.

20 perc múlva már a hosszú folyósokat járta, meztelen talpai alatt recsegett a fapadló. Airit kutatta. Aggódott, mi történt vele a tegnapi ceremónián, hiszen mikor ő már elhagyta a termet barátnője még meg sem érkezett.

A gondolataiba révedt lány arra eszmélt, hogy valakinek a mellkasába ütközött. Mikor felnézett , egy magas, éjfekete hajú, fekete szemű , sármos férfit látott. Ő is tagja volt a Shuuhei dinasztiának, s ezt megjelenése miatt le sem tagadhatta volna.

Reiko zavarba jött a látványtól, majd meghajolt .

-Nagyon restellem, nem figyeltem oda eléggé – hebegte.

A férfi végigmérte a lányt. Kikerekedett a szeme, majd rosszat sejtető mosolyra húzta száját, mint aki épp most jön rá valamire.

-Téged választott magának Kurosaki, ugye? – kérdezte rekedtes hangján.

-I..igen uram! – válaszolta bizonytalanul Reiko.

-Az élet sokszor igazságtalan –megfogta Rei állát és felhúzta, hogy a szemeibe nézhessen – az a korcs, ilyen csinos hölgyet fogott ki magának.

A vöröskének elakadt a lélegzete, nem tudott mondani semmit.
A férfi aurájából áradt a gonoszság, viszont az ellenállhatatlan sárm is. Nagyjából 4 évvel lehetett idősebb tőlük, de szemei sokkal idősebb lélekről árulkodtak.

-Elvitte a cica a nyelved? – kérdezte, miközben újra feltűnt a gonosz mosoly az arcán – Mivel úgy látom épp nincs semmi dolgod, fél óra múlva legyél a hálókörzetemben tiszta ágyneműkkel.

Reikonak leesett az álla. Amit a férfi kért tőle az megtagadta a hagyományokat, hiszen őt már kiválasztották. Innentől kezdve nem volt köteles más urak kéréseit teljesíteni.
Látta a lány arcán a döbbenetet, és még mielőtt kinyithatta volna a száját, azt mondta:

-Ez nem kérés volt, parancs. Jobban teszed ha nem tagadod meg a főcsalád egyik tagjának sem az utasításait. – majd hátat fordított neki, és lassú léptekkel faképnél hagyta.

A Kurosaki és a Shuuhei dinasztia viszonya nem volt rózsás. Még az új nemzedék megszületése előtt, Ichigo nagyapja fellázadt egy Shuuhei ellen. Azóta megváltozott a két család közötti kapcsolat. A főcsaládnak meg kellett erősítenie hatalmát az alcsalád felett, azonban néhány családtag eltúlozta az erőfitogtatást .
Ebben az esetben sem volt ez másképp. Kenta Shuuhei mindig rossz szemmel nézett Ichigora már egészen kiskoruk óta. A fiú jobban teljesített Kentánál – kitűnt a harcművészetekben, a sportokban, és tanulmányaiban is.
Aztán 15 éves korában Ő és Hisagi is megelégelték ezt az életet, úgy érezték nem odatartoznak. Ekkor álltak be kémnek.

Emiatt lett Kenta az új örökös jelölt, mivel Hisaginak nincs testvére, és ő az elsőszülött unokatestvére.
Aztán amikor hirtelen újra felbukkantak, Kenta tervei darabjaira hullottak szét.
Igazságtalannak tartotta, hogy annyi éven keresztül mindent megtett a dinasztiáért és azért, hogy méltó örökös legyen, erre minden egy csapásra megváltozik. Bosszún törte a fejét, hogy megakadályozza Hisagi örökösödését, s nem utolsó sorban borsot törjön Ichigo orra alá.


Fél óra múlva Reiko kopogtatott ajtaján, tiszta ágyneműkkel a karjában. A lánynak nagyon rossz érzése volt, de nem akarta bajba sodorni magát vagy társait. Pár perc elteltével kinyílt az ajtó, s megpillantotta a Kentához tartozó ravasz szempárt. A férfi betessékelte őt, majd abban a pillanatban bezárta maga mögött az ajtót.

A szobában ott állt 2 félmeztelen férfi a Shuuhei dinasztiából. Mindkettőnek kaján vigyorra húzódott a szája, mikor meglátták a lányt.

Ekkor megszólalt Kenta:

-Gyönyörű, védtelen préda, igaz uraim? – erre a többi férfi elfojtott gonosz nevetésbe kezdett.

Reiko kezdett pánikba esni , de úgy gondolta biztosan csak gúnyolódnak rajta. Minél hamarabb elakart onnan tűnni, szóval sietős mozdulatokkal nekikezdett az ágyneműk áthúzásának.


A vöröske lehajolt, hogy levegye a piszkos lepedőt, amikor Kenta mögé állt, s derekához szorította a lány mindkét csuklóját. Reiko torkát elhagyta egy sikoly – azaz elhagyta volna, ha a férfi erősen szájára nem tapasztja kezét.

-Úgy vettem észre, ti már elég régóta ismeritek egymást Ichigoval. Biztos sokat jelenthetsz neki – suttogta a férfi, miközben lassan Reiko kimonója alá nyúlt, s fenekéig felhúzta azt.

Reikoban ekkor tudatosult, hogy hatalmas bajban van.

A látványtól izgalomba jött többi férfi is elindult a lány felé. Egyikük kigombolta alsónadrágját, megragadta Reiko haját, majd felrántotta fejét.

-Mielőtt eszedbe jutna bármi is , fogadj el egy jó tanácsot: ne tegyél olyat, amivel feldühítesz bármelyikünket is. – majd erőszakosan torkon ragadta a lányt, erre Kenta elrántotta onnan kezét. Reiko fájdalmában kiáltott egyet, mikor a férfi erősen szétfeszítette állkapcsát, és a lány szájába helyezte férfiasságát.

Eközben Kenta letépte alsóneműjét, majd becsúsztatta első két ujját a lányba.
A harmadik férfi a lány alá csúszott, s miután Kenta áthelyezte ujjait a lány fenekébe, ráültette Reikot hímvesszőjére.
Ekkor a lány egy hatalmasat nyögött a fájdalomtól, s elkezdett fulladozni a szájában lévő hatalmas férfiasságtól.
Reiko zokogott, és szabadulni próbált – mindhiába. Kenta újra hátraszorította mindkét karját, majd behatolt a lány hátsófelébe .
Kedvükre szórakoztak a lánnyal. Testrészei körül cserélődtek a férfiak, a tempó egyre hevesebb és kegyetlenebb volt. Többször fel is pofozták közben, fojtogatták, megalázták. Az egyik férfi az arcára élvezett.

A vöröske nem fogta fel mi történik vele. Tekintete üres volt, csak folytak a könnyei, testrészei elernyedtek, fájt mindene.

Egy időben a történtekkel, Grimmjow pont azon a folyosón sétált. Meghallotta a zajokat, ezért a hangok forrása felé vette az irányt. Benézett a kulcslyukon és tátva maradt a szája. Pár percig csak nézte, aztán rájuk rúgta az ajtót, és egyesével szerelte le a lányról a perverz szemeteket, miközben torka szakadtából elkezdett segítségért ordibálni.
Kenta nem hagyta olyan könnyen magát, próbált hadakozni a kékséggel de mindhiába – bebizonyosodott hogy Grimmjow sokkal erősebb nála. A verekedés kimenetele akkor dőlt el, amikor a fiú hátratörte Kenta jobb karját, majd a földre taszította őt. A biztonság kedvéért egy hatalmasat rúgott bele, hogy biztos ott maradjon.

Mielőtt a segítség megérkezett volna, felkapta a tiszta lepedőt, amit Rei magával hozott a szobába. Betakarta vele a lányt, majd karjaiba vette és kivitte onnan.
Reiko ekkor hisztérikus zokogásban tört ki. Kiélesedett körülötte minden, tudatosult benne mit tettek vele.
Grimmjow szomorúan a lányra nézett, majd próbálta minél erősebben magához szorítani és csitítgatni, hogy megnyugodjon.



Egyenesen Ichigo szobája felé vette az irányt. A fiú még mindig aludt, a nagy dörömbölésre kelt csak fel. Mikor ajtót nyitott, ledöbbent a látványtól. Először nagyon dühös lett, mert azt hitte Grimmjow tett valamit a lánnyal, de még mielőtt megszólalhatott volna, a kékség mindent elmesélt. Átadta karjaiba Reit.

Ekkor a vöröske már nem sírt. Csak nézett maga elé élettelenül.
Ichigo néma csendben tartotta szerelmét, nem tudott megszólalni. Ekkor Grimmjow törte meg a csendet.

-Nem tudom mi a szokás ilyen esetben a családotokban, de remélem az lesz a minimum, hogy az összesnek levágják a farkát…-majd oldalra köpött egyet, ezzel is jelezve mennyire lenézi az ilyen szörnyetegeket.

A narancshajú fiú hátat fordított Grimmjownak, majd bevitte Reikot a fürdőhelyiségébe.

-Zuhanyozz le, Reiko – mondta semleges hangon – Grimmjow te kérlek maradj itt és vigyázz rá addig. Nekem van egy kis dolgom – a fiú lecsukta a szemeit, majd határozott léptekkel elhagyta a szobát.

Kurosaki hamarabb ért a tett helyszínére, mint a dinasztia rendtevői. A 3 férfin kívül csak néhány szolga tartózkodott a szobában, akik próbáltak rendet tenni, és nem engedték távozni a bűntevőket.


Ichigo nem mondott semmit, csak elkezdte ütni, a Grimmjow által amúgyis helyben hagyott férfiakat. Nem gondolkozott hol, hogyan; csak ütötte, rúgta őket tiszta erejéből, gyűlöletből és dühből.
Egy ép csontja nem maradt egyiknek sem. A két férfit a felismerhetetlenségig agyonverte – szó szerint. Meghaltak.

Kenta túlélte az esetet, de életveszélyes állapotba került. Az volt a szerencséje, hogy megérkeztek a rendtevők és leszerelték róla Ichigot.

A sors iróniája, hogy Kurosakit szándékosan elkövetett emberölésért zárkába vitték, majd napokig azt suttogták az emberek, hogy kivégzésre ítélték.

Reiko sokkos állapotban a szobájába zárkózott, teljes depresszióba esett. Nyugtatókat kellett szednie ahhoz hogy tudjon aludni, minden nap ötször zuhanyozott – de pontosan tudta hogy soha nem fogja tudni magáról lemosni azt a szennyt , amit az erőszaktevők bőrén hagytak.

Airi eközben rendszeresen látogatta barátnőjét, biztatta, erősítette őt, s minden erejével azon volt Hisagival, hogy Ichigo büntetését enyhítsék.

-Szerinted sikerülni fog? – kérdezte a végkimerültségtől halk, élettelen hangon Reiko .

- Megígérem neked, hogy sikerülni fog – mondta határozottan Riri, bár legbelül ő is kétségbe volt esve. Nagyon aggódott barátnője miatt, és attól félt, hogyha Ichigot elveszíti, soha többé nem lesz már önmaga.


Miután Airi elköszönt Reikotol, elindult, hogy megkeresse Grimmjowot. A fiú épp magában bosszankodott a konyhában. Szokásává vált a morgás, és néha vissza is szájalt a főnökeinek.


- Csináld ezt, csináld azt- hajtogatta épp akkor is- Kaito ennél szarabb helyre nem is küldhetett volna minket.


Airi odaért a fiúhoz, és bátortalan megkopogtatta a vállát, miközben megszólította. A fiú megpördült a tengelye körül és tekintete találkozott a lányéval.


- Miben lehetek Mrs. Shuuhei segítségére? - kérdezte gúnyosan.

- Grimmjow muszáj beszélnünk…. és kérlek kerüld a cinizmust, így is nagyon nehéz- nézett a fiúra szomorúan a lány.

- Mond…

- Úgy érzem tisztességesnek, hogyha lezárjuk azt ami köztünk van… hiszen nincs más választásom, hozzá fognak adni Hisagihoz.

- Ennek egyáltalán nem kéne kötelezőnek lennie. Beszélek Kaitoval – de a fiú is tudta, hogy ez reménytelen. 

Nem volt más választásuk mint a beilleszkedés. A két dinasztia tett nekik szívességet a befogadásukkal, alkalmazkodniuk kellett.

- Tudod jól, hogy nem szokásom feladni… - folytatta keserűen. 

- Grimmjow, nincs más lehetőségünk, itt kell maradnunk, a dinasztia pedig követeli Hisagitól, hogy teljesítse a kötelességét… és engem választott.

Grimmjow szemeiben felcsillant egy kis őrület.

- És mi van ha Hisagi meghal?

- Most felejtsd el, mert ha kiderül te is mennél utána – nézett rá a lány megvetően és ijedten – Hidd el nagyon nehéz azok után amin keresztül mentünk… és amikor úgy tűnt végre normális kapcsolatunk lehetne… - Airi próbált keménynek tűnni, de folyamatosan megremegett a hangja- úgy tűnik minket nem egymásnak szánt a sors.

Grimmjow elkeseredve figyelte a lányt, megfogta az arcát,majd megcsókolta.


Mögöttük egy váza hirtelen szilánkosra tört. Airi összerezzent, és hátat fordított a fiúnak, majd elindult. Mikor a szilánkokhoz ért, össze akarta azokat szedegetni. És akkor észrevette, hogy mindegyik szilánk fagyos volt, és jégréteg futott rajtuk végig. A lány felkapta a fejét és tekintetével keresett valakit… de nem találta a furcsa eset okozóját.